Antikkönyv.hu online antikvárium - antik könyv,térkép,képeslap,metszet,biblia

Fekete-fehér képekkel, rajzokkal gazdagon illusztrálva.

Nemes Sándor Biharnagybajomban született 1951. január 1.-én. A szülőfaluja, mint nevében benne van, a történelmi Bihar és Erdély legnyugatibb csücskében helyezkedik el, közvetlenül a Nagy-sárrét szélében egy nagy történelmi múlttal rendelkező faluban, ami meglátszódik még most is a lakók mentalitásán. Kisnemesi mezővárosként sok volt a kevés földdel rendelkező nemes, akik a nemesi mentalitás mellett úgy éltek, mint a polgárok és a jobbágyok. Ilyen családban született ő is, ahol a családnak a megélhetést a kicsi föld mellett az iparosmunkák jelentették. Gyermekkora nagyobb részét itt töltötte, egyrészét Karcagon az anyai rokonság révén. E vidék lakosságának sajátsága a Kunságiak, a Hajdúságiak és a Bihariak keveredése, akiket Szűcs Sándor úgy nevezett: Háromföldiek, ilyen háromföldiek voltak a szülei. Népművészetben bővelkedett mindig ez a vidék, sőt még most is a XXI. században: még mindig vannak gyékényszövők,, akik megélhetésként készítenek papucsokat, kosarakat, lábtörlőket és egyéb használati eszközöket, híres dalárdája és citerakórusa van. Gyermekkora ilyen környezetben telt el, hiszen akkor az esték nem a TV előtt teltek el, hanem a rokonság, barátok körében, ahol az idősebbek időtöltésként készítettek valami kézimunkát, édesanyja például vert csipkét készített. A kézügyesség fontos volt a családban, hiszen többen is iparosok voltak: csizmadia, asztalosmester, ács, kőműves és nádtető-készítő is akadt köztük. Gyermekkora viszonylag szabadon telt el, de természetesen úgy, ahogy egy falusi gyereknek: nyáron a liba-, tehén- és mangalicaőrzés, tengeritörés és más egyebek gyakori elfoglaltsága volt, de mégis ezek voltak azok a dolgok, amik munkára nevelték. A komolyabb művészettel először a zene révén találkozott: hegedülni tanult zeneiskolában. Az általános iskola után pályaválasztásra került sor, igazából hajós szeretett volna lenni, vagy a grafikával foglalkozni, ám a szülők inkább a gimnáziumi továbbtanulást szorgalmazták, s mivel ezt nem igazán akarta, hát jelentkezett az erdészeti szakiskolába 1965-ben, amit el is végzett. Ezalatt hobbi szinten tovább rajzolgatott, igazából akkor kezdett ez komollyá válni, mikor bevonult katonának 1971-ben. Elvállalta a laktanya klubtermének a dekorációját: a falakat telirajzolta a katonaélet, a történelmi témák és az akkori politikai élet eseményeivel. Szívesen tette, hiszen nem csak jó időűző volt, szabadság is járt érte.

A katonaság után megismerkedett Karsai Zsigmonddal 1974-ben Pécelen, aki a Népművelődési Intézet vezetője volt, ő azt tanácsolta neki, hogy érdemes lenne képeznie magát. Így került először Berettyóújfaluba 1977-ben, a Pedagógus Rajzstúdióba Bényi Árpád keze alá. Itt kipróbált mindent a rézkarctól kezdve a monotípiáig, ám ahhoz, hogy elkezdjen komolyabban foglalkozni a fával, a debreceni Medgyessy művészeti körbe kellett kerülnie 1981-től. Elindító helyének vallja ezt a művész, mivel mestere, Bíró Lajos festőművész itt nyitotta fel a szemét azokra a megoldásokra, törvényszerűségekre, szabályokra, amik a művészetben vannak. Elmondása szerint azért kezdett el foglalkozni a fával, mert kíváncsivá tette a forma, valaminek a körbejárhatósága, márcsak a foglalkozása miatt is, hiszen mindig térben gondolkodott és nem síkban. A grafika megmaradt a faragás után is: ezzel edzett, de elmondása szerint amúgy sem lehet mellőzni, hiszen a vázlatkészítés nagyon fontos dolog. Egyrészt az egy előtanulmány, másrészt sokszor olyan idomú fát kell megmunkálni, amihez igazítani kell az elképzelést, és rengeteget kell rajzolni ahhoz, hogy bele lehessen vinni úgy, hogy ne egy szerencsétlen dolog süljön ki belőle.

Faragott követ is próbálkozásként, Balatonszárszón van is egy kőszobra, egy kucorgó férfi, de legszívesebben a fával foglalkozik, mert ezt az anyagot ismeri legjobban, hiszen 23 évig dolgozott erdészként. Megismerte, hogy melyik fából mit illik, és mit lehet készíteni, véleménye szerint maga az anyagismeret talán az egyik legfontosabb az alkotói munkában, bármit is készítsen az ember. Ezért is nevezi magát szerencsésnek és nemcsak az anyagismerettel kapcsolatban, hanem egész munkája során, olyan emberekkel, tanítómesterekkel hozta össze a sors, akik segítették kibontakozni.

A debreceni évek után Nemes Sándor az önképzését művésztelepeken folytatta, ilyenek voltak a püspökladányi Képzőművészeti Tábor 1981-ben, a keszthelyi Vasutas Képzőművészeti Tábor 1984-ben, a krakkói Képzőművészeti Tábor 1984-ben és a debreceni Kézműves Alkotóház 1991-ben. Ezek, elmondása szerint, erős motivációi voltak a további fejlődésnek, nemcsak ösztönzőek, de fejlesztőek is. A keszthelyi tábor 1985-ben volt az első, ide a Vasutas kör révén került be. Az addigi alkotásai meggyőzte a szervezőket, hogy érdemes meghívniuk. A tábor megadta mindazokat a dolgokat, amire egy alkotónak szüksége volt, ezért nagyon hasznosnak tartotta részt venni rajta. A krakkói táborba, mint csere művész került, azért hogy ismereteit külföldi alkotók tudásával is növelje. Ezek után és közben is folyton növelte tudását azáltal, hogy múzeumokban, könyvekben tanulmányozta a fennmaradt tárgyak motívumkincseit, megismerkedett olyan székely emberekkel, akik még az apjuktól tanulták otthon a népi fafaragás művészetét, olyan néprajzi ismereteket szerzett, amelyek segítik őt a helyes téma és kompozíció megválasztásában. Habár évtizedek óta tanulja a famívességet még mindig sok megismerni való akad, hiszen Nemes Sándor főként a bihari-tiszántúli és az abaúj-zempléni térség famívességét ismerte meg, ez csak 2 térség a történelmi Magyarország határain belül. Fontos megjegyezni azonban, hogy a művész tudásának nagy részét önműveléssel szerezte.

A múlt rendszerben erdészként összetűzésbe került az munkahelyének vezetésével (mint fizikai dolgozók érdekképviselője megvétózta a felsőbb vezetők értelmetlen döntéseit), ezzel úgymond elásta magát az akkori hatalom előtt, így aztán távozni kényszerült. Az erdészetből való kilépése után - 1987 őszén - úgy döntött, hogy a megpróbálja megélhetéskésének nagyobb részét a famívességből szerezni, de emellett kénytelen volt munkahelyen is dolgozni. Először telepőrként, majd óraadóként a biharkeresztesi Faipari KTSZ-ben, itt díszítő faragást oktatott, aztán szintén óraadóként a biharnagybajomi Általános Iskolában. Ebben az időszakban főként portrékat, kopjafákat rendeltek, a magyar motívumkészlet megismerése innen, a kopjafák készítéséből ered. A kopjafa, olyan motívumokkal díszített oszlop, amit valami vagy valaki emlékére emelnek. Ezek díszítésének célja először az esztétikailag szép kinézet volt, idővel azonban túllépett ezen, meg akarta ismerni azok értelmét és összefüggéseiket. Berettyóújfalu önkormányzata 1990-ben már 2 kopjafát rendelt tőle, aztán idővel elszerződött más önkormányzatokhoz: Zsáka 1993-tól 1995-ig majd Hejce 1996-tól 2004-ig alkalmazta. Ez a váltás (erdészből alkotó) nem volt könnyű, hiszen nem volt sok tapasztalata művészetének kiárusításában. A művész azért vállalkozott arra, hogy partnert keressen egy önkormányzatban, mert így próbálta munkáinak nagy részét egy helyre koncentrálni, ami nagyon látványos, hiszen Hejcén minden kanyarban van valami szobor, építmény vagy játékra is alkalmas műalkotás. Zsákán népművelőként dolgozott és azon fáradozott, hogy a falu képét alkotásaival színesítse. Azonban itt nem találta meg azt az ideális helyet, amit keresett, így tovább kereste azt a helyet, ahol megalkothatja életművét, és ez lett Hejce. Azért ment erre a abaúj-zempléni településre, hogy létrehozzon egy famíves szabadiskolát: egy folyamatosan működő műhelyt, ahol oktattak és művészeket foglalkoztattak volna, de nem lett belőle semmi, mert az önkormányzat visszakozott. Életműve ennek ellenére megvalósulni látszódik, de jobban kiteljesedne, ha a megrendelők jószándéka nem lohadna le, mikor az anyagiak szóba kerülnek. Csak hát Nemes Sándort áthatja egy naiv alkotóerkölcs, ami szíve egy jó alkotónak, de mérge egy üzletembernek.

Fontos még megemlíteni azokat a képzőművészeti táborokat, ahol a művész már a faragás részleg egyik vagy egyetlen vezetőjeként vett részt. Az első ilyen tábor a Váncsodi Gyerektábor volt 1987-ban, amit Nemes Sándor (fa), Kárpáti Gusztáv (festészet), Ritók Nóra (grafika), Kurucz Imre (plasztika) Vad Anikó (kerámia) vezette. Ez a tábor, azért volt különleges, mert gyermekvárosi gyerekek voltak a résztvevői, azért is vállalta el, mert mindig is fontosnak tartotta a fiatalság ilyen irányú nevelését. 1993-ban Szentpéterszegen is ő vezette a gyerek Alkotótábor fásrészlegét. E tábor után már sokkal komolyabb feladata volt, mivel Zsákán 1993-tól már egy olyan tábor egyik rendezője volt, ahol egyrészt a nyíregyházi Tanárképző Főiskola rajz- és festés szakos hallgatóit azon részét vezette be a faragás művészetébe, akik érdeklődtek e művészet iránt is, másrészt a nemzetközi művészgárda tagjaival osztotta meg tudását, bihari és erdélyi képző- és népművészekkel. Zsákán ez folyamatosan évente megrendezésre került és az igazat megvallva a legelső nem is ott volt, hanem Biharnagybajomban 1992-ben, azonban a jobb feltételek miatt elköltözött onnan. Ezenkívül Püspökladányban is szervezett táborokat 1991-től T. Kiss Eszterrel közösen szintén az ifjúság körében, hiszen fiatalon kell megszerettetni velük a művészetet, ha azt akarjuk, hogy a gyerekek fogékonyak legyenek iránta felnőtt korukban is. Ilyen célzattal vállalt a későbbiekben óraadást a biharnagybajomi Általános Iskolában 1993-1995 között és a Biharkeresztesi Faipari szakközépiskolában is 1993- és 1994-ben. 1994-ben Biharkeresztesen a Faipari Szövetkezet és Hajdú-Bihar megyei önkormányzat finanszírozásában egy Nemzetközi Alkotótábor került megrendezésre, amin főként a bihari térség alkotói vettek részt, így Nemes Sándor is, de ezen kívül nagyváradi képzőművészek, csíki fafaragók, a marosvásárhelyi Egyetem Fotótanszék hallgatói is. A Hejcére költözés után (1996) elvállalta a hejcei Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor fásszekció vezetését, ahol székely és hajdúböszörményi faragókkal dolgozott együtt, és 1998-ban, 1999-ben két gyermek Képzőművészeti Táborban szintén a fásszekció irányítását, de azóta inkább a művészetnek szenteli életét. Nemes Sándor nagyon termékeny alkotó, több száz kisebb-nagyobb munkát készített. Ez a termékenység például annyira feltűnően sok az abaúj-zempléni részen, hogy az MTV felkereste, elmondásuk szerint azért, mert azon a környéken járva úton-útfélen Nemes Sándor szobraiba botlottak és kíváncsivá váltak, ki lehet ez az alkotó.

Régi könyvek