Kedves Vásárlóink, átvételi helyszín: XIII. kerület. Tüzér u 1. TELEFONSZÁM VÁLTOZÁS!!! SZÁLLÍTÁS MPL futárszolgálattal: átutalással: 1300 Ft utánvéttel: 1600 Ft
Cikkek, írások

Born Ignác

Egy közép európai polihisztor

Born Ignác 1742. december 26-án született Gyulafehérváron. Hat éves volt, amikor apja, a katonatisztből lett bányavállalkozó meghalt. 1751-ben anyja is elhunyt. Iskoláit a nagyszebeni piaristáknál kezdte, majd 1753-ban a bécsi jezsuita gimnáziumba folytatta. A német anyanyelvű Born a piaristáknál tanult meg latinul, majd Bécsben ismerkedett meg a görög nyelvvel és a modern európai idegen nyelvekkel. A rendkívüli képességeket felmutató Born 1760-ban a jezsuita rend novíciusa lett, de 16 hónap múltán kilépett a szervezetből, s Prágába ment jogot tanulni. Disszertációját a „Természetjog határairól” 1763-ban védte meg. 1763-tól ásványtant, bányászatot, kémiát, zoológiát és botanikát tanult a prágai Peithner professzor montanisztikai („hegy- és bányatudományi”) tanszékén. 1765-ben feleségül vette Maris Magdalena von Montagot, egy gazdag egyenruhagyáros lányát, akitől két leánya született. Born 1768-ban nemesi diplomát és cseh honosságot (állampolgárságot) kapott. Miután a korábbi professzora, Peithner által kezdeményezett Bányászati Akadémia terve Selmecbányán valósult meg, ezért Born selmecbányai bányatanácsosi kinevezésért folyamodott, amit el is nyert. 1769 elején tehát Selmecbányára utazott, ahonnan kiindulva bejárta a magyarországi bányahelyeket.

„Bél Mátyás Notitia Hungaria-jában adott leírásból arra következtettem, hogy Liptó vármegye érchegységében s a Kárpátokban való utazás a természettudomány bővítése céljából hasznosnak ígérkezik. Hazánkban a természetrajz stúdiumát, néhány természetkedvelő kivételével, csupán hírből ismerik, holott ez az ország a természettudományok számára több adatot tudna szolgáltatni, mint talán a világ bármely más országa.”

Tanulmányútjai során rengeteg ásványt gyűjtött. Egy alkalommal Felsőbányán egy olyan tárnába szállt le, amely a levegőnél nagyobb sűrűségű bányaléggel (széndioxiddal) volt telve. Eszméletét vesztve hosszabb időt töltött a tárna alján, s ez majdnem az életébe került. Egészsége soha többé nem jött tökéletesen rendbe. Két éves magyarországi tartózkodás után visszatért Csehországba. .

A bécsi udvari tanácsos

1776-ban Mária Terézia Bornt Bécsbe rendelte, ahol az udvari természettudományi gyűjtemény rendezésével bízta meg. A gyűjteményből fejlődött ki a Bécsi Természettudományi Múzeum. Az ekkor már véglegesen Bécsbe költöző Born Mária Terézia legidősebb lányának Mária Anna főhercegnőnek lett az egyik természettudomány tanára, valamint segített neki ásványgyűjteményének kialakításában és rendezésében. 1779-ben udvari tanácsosi rangot kap.

1780-tól Born figyelmét az ezüstércek amalgamálási eljárásának vagy foncsorozásnak (az arany és az ezüst ércekből történő kinyerésének technikája) tökéletesítésére fordította. Kísérleteit Bécsben és a Selmecbányához közeli Szklenón végezte. Eredményeit 1786-ban egy gazdagon illusztrált könyvben publikálta, amelyre a kor tudományos közvéleménye azonnal felfigyelt. Utasításai alapján Szklenón létesítették az első európai modern foncsorozó üzemet.

Ez a ma is alkalmazott eljárás a maga idejében olyan jelentős volt, hogy a világ minden tájáról, még Amerikából is összesereglettek a vegyészek, hogy azt megismerjék. Huszonhét nemzetközi hírű szakember kereste fel a Selmecbánya melletti üzemet, s vitatta meg tapasztalatait. A kor utazási körülményeinek ismeretében egy ilyen vállalkozáshoz nem kis elszánás kellett. Ennek a tudomány történetében első „tudományos konferenciának” eredményeként létrejött a világ első nemzetközi tudományos-technikai egyesülete a „Societät der Bergbaukunde”, melynek a későbbiek során tagja lett Lavoisier, Watt és Goethe is. Born foncsorozási eljárásról szóló könyvét 1787-ben Bernben és 1788-ban Bécsben franciául is kiadták.

A felsőbányai balesetet, mások szerint az óvatlan kísérletei következményeként fellépő ólommérgezést Born soha nem tudta kiheverni. Krónikussá váló betegségei következtében 1791. július 24-én, 49 éves korában Bécsben elhunyt. Az ásványtanban emlékét a bornit nevű ásvány őrzi. Az 1791. évi magyar országgyűlés ásványtani munkásságának elismeréséül „illeték nélküli magyar indigenátust” (állampolgárságot) adott neki. Így hivatalosan is magyar lett a magát magyarnak valló Born Ignác, Közép Európa polgára. .

Born Ignác könyvtára

Born Ignác már fiatalon hozzákezdett a könyvek gyűjtéséhez. Amikor 1769-ben Magyarországra költözött, már hatalmas könyvtára volt. Bár könyveinek javarészét csehországi birtokán hagyta, a Selmecbányára hozott kötetek száma így is meghaladta az ezret. A könyvek mellett folyóirat sorozatok tartoztak a gyűjteménybe.

Born folyamatosan gyarapította könyvtárát, állandó kapcsolatban volt a könyvkereskedőkkel, akiken keresztül bonyolította ásványcseréit is. Bár felesége révén biztos anyagi háttérrel rendelkezett, s magas állami fizetést is kapott, az 1780-as évek végétől végzett foncsorozási kísérletei mégis felemésztették vagyonát. Eladta birtokai egy részét, s komoly adósságokba keveredett. Mivel a jelentős anyagi haszonnal kecsegtető foncsorozási eljárás gyakorlati bevezetése csak Born halála után következett be, ezért adósságai a sírig elkísérték. Ezek fejében halála után elárverezték könyvtárát. A Wiener Zeitung 1791. október 26-i számában az árverési felhívásban a következőket olvashatjuk:

„? tekintélyes könyvtár ? a tudományok minden ágából, német, latin, francia, olasz, angol és spanyol nyelven, különösen kiemelkednek a legritkább kémiai és alkímiai munkák, a természet mindhárom birodalmáról szóló legszebb művek, a latin és görög klasszikusok legszebb kiadásai, az európai tudós társaságok actáinak legtöbbje”

Az árverési katalógus 1795 tételt sorol fel, de nem egyszer egy tétel alatt több mű és persze még több kötet szerepelt. A könyvtár fontos részét képezték a kéziratok, melyek részben ritka könyvek másolatai voltak, részben Born és más tudósok saját munkái. .

A varázsfuvola Sarastro-ja

Természettudományos munkája mellet Born Bécsben hamar bekapcsolódott a szellemi közéletbe. Már 1770-ben Prágában tagja volt egy szabadkőműves páholynak. 1781-ben lépett be Bécsben az „Az igaz egyetértés” páholyba, amelynek hamarosan mestere lett. A páholy tagjai művelt közéleti emberek, írók, irodalombarátok, tudósok, értelmiségiek voltak, akik előadásokat tartottak irodalomról, filozófiáról, történelemről. Az előadásokon más páholyba tartozó szabadkőművesek is részt vehettek. Könnyen lehet, hogy itt ismerte meg Bornt Mozart, aki 1784 decemberétől a „Jótékonyság” páholy tagja volt.

A zenetörténészek jelentős részének állítása szerint Sarastro alakjában Mozart és librettistái Born Ignácnak akartak emléket állítani. Mozart Varázsfuvola című operájának librettóját a hivatalos változat szerint Emanuel Schikaneder írta, ugyanakkor az opera elkészültét felgyorsítandó a munkában részt vett Johann Georg Metzler, az ásványbarát vándorszínész, aki egyébként az 1791-es bemutatón az első rabszolga szerepét játszotta. Metzler, aki Sir Charles Giesecke néven a dublini akadémia geológia professzoraként halt meg, jól ismerte és nagyra tartotta Born ásványtani munkásságát, sőt saját szabadkőműves múltja miatt mint tekintélyes mestert is tisztelte. Hogy Mozart mennyire becsülte a szabadkőműves Born Ignácot, arra legegyértelműbb bizonyíték az, hogy 1785 tavaszán az ő tiszteletére komponálta K. 471 sz. kantátáját, a „Die Maurerfreude”-t.

Ahogy Kazinczy Ferenc írta: Bécsben Born páholya a tudományok fejlesztését tűzte ki célul. A páholy Born irányítása alatt igazi tudományos szellemi műhellyé vált. Megvitatták a legújabb tudományos témákat, külön könyvtárat és ásványgyűjteményt tartottak fent. A páholy saját tudományos folyóiratot is megjelentetett, amelyet Born adott ki. .

A kíméletlen kritikus

Born meglehetősen csípős kritikával illette azon kortársait, akiknek működését nem ítélte elég szakszerűnek. Könyvtárában megtaláljuk Fridvalszky János (1730-1784) Az Erdélyi birodalom ásványai (Mineralogia magni principatus Transilvaniea) című művét, amelyet nyomban megjelenésekor megszerzett neki Selmecen tanító barátja, Nikolaus Poda. A műről útileveleiben Born a következőket írja:

„címén kívül ? Mineralogia Transilvaniae ? semmi vonzó vagy tanulságos nincs (benne). Jóravaló, de nagyrészt tanulatlan bányászoktól összehordott, hol helytálló, hol téves tudósítások, amelyeket a jószívű páter nem tudott ellenőrizni; a kellő ismeretek hiányáról tanúskodó téves ásványnevek, féltucatnyi ájtatos mese, amelyek rokka mellett összegyűlt öreg anyókáknak elmondva felelnének csak meg, néhány, Köleséri úrtól kölcsönzött okirat, együgyű következtetések, megállapítások, feltételezések, amelyek a kémiai és bányászati alapelvek ismeretének teljes hiányából származnak és az illedelmes és mély hajlongások és köszönetnyilvánítások azoknak, akik Fridvalszky urat utazásai során vendégül látták, ez az anyag, amelyből ezt a művet összehordta? Maga a nyelv is, amelyen ezek a dolgok előadatnak, annyira latintalan, és helyenként olyan elcsépelt szóvirágokkal van átszőve, hogy gyakran Ödipusznak kellene lennünk, ha a szerző gondolatát ki akarnánk találni.”

Born meglátogatta Fridvalszkyt a kolozsvári jezsuita rendházban, de alapvetően negatív véleménye nem változott. Lehet, hogy ezeknek a tapasztalatoknak is szerepe volt abban, hogy a szabadgondolkodó Born meglehetősen egyházellenes nézeteket alakított ki. Valláskritikai írásai komoly visszhangot, egyházi körökben sokszor érthető ellenérzést váltottak ki. Leghíresebb ilyen munkája a „Monachológia” a szerzetesrendeket teszi gúny tárgyává. A tudományos nyelvezettel megírt pamflet a szerzeteseket Linné rendszere szerint, a külső jegyek alapján csoportosítja, a majom és ember közötti átmenet állapotát megtestesítő állatokként azonosítja. .

Born Ignác és Kempelen Farkas barátsága

A két kiváló tudós és műszaki szakember korának meghatározó alakja. Szabad és előítélet mentes gondolkodásuk, sokirányú érdeklődésük miatt számos ponton keresztezte egymást pályájuk. Feltehetően kölcsönös tiszteleten alapuló barátság alakult ki köztük.

Born könyvtárában két példányban is megtalálható volt Kempelen Farkas híres német nyelven írt könyve, Az emberi beszéd mechanizmusa (Mechanismus der menschlichen Sprache). A könyv külön érdekessége, hogy szerzője megjelentette a könyvben Born Ignác arcképét a neki szánt ajánlással. A dedikáció pontos szövege a következő: „Ignatio a Born naturae amico et suo”

Ismeretségük többrétű lehetett, hiszen Kempelen 1766-tól sóbányászati igazgató volt, tehát bányaügyekkel foglalkozott. 1768-1771 között a Temesi Bánság újratelepítésének kormánybiztosaként is találkozhatott a Magyarországot körbeutazó Bornnal. A bécsi udvar számos megbízással látta el mind Kempelent, mind Bornt, amelyek kapcsán szintén többször találkozhattak. Ami még ennél is fontosabb, Bécsben ugyanannak a pezsgő szellemi életnek lehettek részesei. .

A kiadó és tudományszervező

Born komoly kiadói és tudományszervezői munkát végzett. Prágában megalakította azt a tudós társaságot, amelyet ma a Cseh Tudományos Akadémia közvetlen elődjének tekintenek. Tudományos munkája széles nemzetközi elismertségnek örvendett. Többek között Szentpétervár, London, Göttingen, Uppsala, Stockholm, Toulouse, Pádua, Siena akadémiái választották tagjai sorába. Számos tudományos folyóiratot adott ki. Elkészítette ásványgyűjteményének katalógusát, tanulmányt készített a mai Cheb (Csehország) mellett található kialudt vulkánról, kiadta bánsági és erdélyi utazásainak tapasztalatait, Voigttal mint társszerzővel együtt megírta a cseh- és morvaországi írók és művészek képes biográfiáját, megjelentette Ferber olaszországi úti leveleit, valamint Kern munkáját a schneckensteini topázszirtről. Később Born megbízásából jelent meg a selmecbányai és az alsó-magyarországi bányavárosok eredetének története s az itt létesített bányaművek, gépek s különféle kohászati eljárásokat tárgyaló munka.

Born Ignácot kiváló szellemi és emberi adottságai Bécs egyik leghíresebb emberévé tették. Rendkívül megnyerő egyéniségű társasági ember volt, aki eredeti ötletei, szellemes és humoros mondásai révén mindig a társaság középpontjában állt. Bárhol élt, a messze földről érkezett idegenek előszeretettel keresték fel. Egyik kortársa így írt róla: „ő volt az, aki igazán zseninek nevezhető, aki egy pillanat alatt átlátta egész tárgyát, felfedezte annak új részeit és összefüggéseit, melyeken az átlagos szemlélő csupán átsiklott volna”. .

A „Societät der Bergbaukunde”, a világ első nemzetközi műszaki-tudományos egyesülete

A Born elsőként valósította meg a nemesfémek higanyos feldolgozásának eljárását a Selmecbánya melletti Szklenón. Az szklenói kohó működését tanulmányozó nemzetközi szakemberek 1786 szeptemberében megtartották az első nemzetközi bányász-kohász kongresszust és létrehozták a világ első nemzetközi műszaki-tudományos társaságát „Societät der Bergbaukunde” néven. A társaság céljául tűzte ki „?összegyűjteni s tagjaival - a bányászat fejlesztése érdekében - közölni mindazt, amit ki-ki a szülőhazájában országa hasznára és az emberiség javára hasznosíthat”.

A társaság megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet Born Ignác és Friedrich Wilhelm Heinrich von Trebra Harz-hegységi bányakapitány állította össze. A hitelesítést Johann Jakab Ferber bányakapitány a svéd és sienai akadémia tagja, Boda (Poda) Miklós és Rupprecht Antal selmeci professzorok, Fausto d' Elhuyar, az amerikai spanyol bányaművek főigazgatója, a mexikói bányászati akadémia alapítója, Johann Friedrich Wilhelm Toussaint von Charpentier freibergi professzor, az angol John Hawkins és a norvég Olaus Henkel bányamérnök végezte. Az egyesület igazgatását átmenetileg Trebra kapitány vállalta, a nemzetközi igazgatóságnak 14 tagja volt. Az egyesület két számot megért kiadványát, a „Bergbaukunde”-t Born és Trebra szerkesztette. Az első, 1789-es számból kiderül, hogy az egyesült ekkor 147 tagot, köztük három amerikait számlált. A tagság többi része 12 európai országból származott. Az egyesület működését a napóleoni háborúk ellehetetlenítették.

Horányi Gábor