Kedves Vásárlóink, átvételi helyszín: XIII. kerület. Tüzér u 1. TELEFONSZÁM VÁLTOZÁS!!! SZÁLLÍTÁS MPL futárszolgálattal: átutalással: 1300 Ft utánvéttel: 1600 Ft
Cikkek, írások

Apáczai Csere János

Az magyar polgári pedagógia úttörője

Apáczai Csere János 1625-ben született székely paraszti család gyermekeként, Apácán. Tanulmányait szülőfalujában kezdte meg, majd Kolozsvárra került a Bethlen Gábor által létrehozott óvárosi református iskolába. Itt tanított Porcsalmi András, aki elsőként hívta fel a figyelmét az enciklopédikus ismeretek és a közvetlen tapasztalatokon alapuló ismeretszerzés fontosságára. Ezekről az évekről így írt később főművében, az Enciklopédiában: Gyakran megtörtént, hogy ez a kiváló és alapos képzettségű tudós messze-messze elkalandozott a mesterségek és tudományok magasztalásában, és néhányszor szívélyes közvetlenséggel megmutatta nekem ritka és mélységes műveltségének kitűnő tanújelét, azokat a jegyzeteket, amelyekben maga foglalt össze csaknem minden tudományt. Ugyanakkor pedig engem is őszintén buzdított, hogy idővel majd hasonlót készítsek. Szorgalmát bizonyos mértékben utánozni akarva, írásaiból sok részletet kezdtem kimásolni saját használatomra.

Apáczai iskolája, a kolozsvári latin iskola, a gyulafehérvári kollégium „kihelyezett tagozata” volt. A grammatikai, poétikai és retorikai osztályok elvégzése után a filozófiát és a teológiát 1643–1648 között Apáczai már Gyulafehérváron tanulta, a kollégium akadémiai tagozatának diákjaként. Itt találkozott életének másik meghatározó tanárával, Johann Heinrich Bisterfelddel.

Bisterfeldi Henrik János tanítványai közé számláltatván, oly tanítóra találtam az ő érdemes személyében, kiben szinte úgy lángolt a tudományok szereteti, mint az első oktatómban.

Bisterfeld, Porcsalmihoz hasonlóan a természettudományos ismereteket is magába foglaló enciklopédikus tudást tartotta korszerűnek. Szívesen végzett fizikai és kémiai kísérleteket, s ezért sokan varázslónak tartották. Úgy vélte: hit és tudás összeegyeztethető és senki sem értheti meg a maga teljes mélységében a Szentírást enciklopédikus ismeretek nélkül.

A gyulafehérvári iskoláit befejező Apáczai a marosvásárhelyi latin iskola igazgató-rektori állásának betöltésére kapott felkérést. Az állást nem fogadta el, mivel Geleji Katona István erdélyi püspök külföldi egyetemekre küldte tanulni. A tanulmányút költségeit Bethlen Gábor e célra létrehozott alapítványából fedezték.

Apáczai egyetemi tanulmányainak színhelye Hollandia volt. Franeker, Leyden és Utrecht egyetemein világhírű professzorok előadásait hallgathatta, Harderwijk újonnan alapított egyetemén pedig teológiai doktori címet szerzett. A korszak legnagyobb filozófusa a holland René Descartes (1596–1650) tanai nagy hatást gyakoroltak Apáczaira, aki csatlakozott követői táborához, a kartéziánusokhoz. Gondolkodásának másik meghatározó forrása a puritanizmus volt. A reformáció mozgalmának legdemokratikusabb irányzatával tanárai révén már erdélyi iskoláiban találkozott, de alaposabban Hollandiában ismerte meg azt.

Descartes filozófiája

René Descartes szembefordult korának skolasztikus, arisztoteliánus filozófiájával, s a hit elsőbbsége helyett a megismerés során az ész, a ráció elsőbbségét hangsúlyozta. Módszerében a matematikai megismerés elveit követte. Ennek lényegét Értekezés az ész helyes vezetésének módszeréről című munkájában fejtette ki. A helyes megismerés módszerének legfontosabb elemei Descartes szerint a következők:

• minden előítéletet kerülve, csak azt kell igaznak elfogadni, ami tisztán és világosan felfogható;
• a problémákat lehetőség szerint részekre kell bontani;
• a legegyszerűbb tárgytól fokozatosan kell a legbonyolultabb felé haladni;
• a rendszer teljességét biztosítani kell.

Descartes filozófiájának kiindulópontja a kétkedés. Descartes nem csak az érzéki észleletekben kételkedett, hanem az emlékezetben és még a legnyilvánvalóbb dolgokban is.

Fölteszem tehát, hogy mindaz, amit látok, hamis. Nem hiszem el, hogy valaha is létezett volna bármi azok közül, amiket a csalóka emlékezet megjelenít. Nincs semmiféle érzékszervem. A test, az alak, a kiterjedés, a mozgás, a hely – mindez csupa kiméra. De hát akkor minek az igazsága marad érintetlen? Talán csak azé az egyé, hogy nincs semmi bizonyosság.

Na de honnan tudom, hogy nincs valami, ami különbözik mindattól, amit épp az imént soroltam fel, s amivel kapcsolatban a legcsekélyebb kétely sem merülhetne fel? Nincs-e valaminő isten, vagy hívjuk bárminek azt a lényt, aki magukat, ezeket az iménti gondolatokat belénk ülteti? De vajon mi értelme volna föltenni egy effajta lényt, ha egyszer lehetnék én magam is ezen gondolatok szerzője? Nem vagyok-e tehát legalább én - valami? De hiszen már tagadtam, hogy volna bármiféle érzékszervem, bármiféle testem! Itt azonban most megmakacsolom magam. Mert mi következik ebből? Vajon olyannyira hozzá lennék kötve a testhez, az érzékszervekhez, hogy nélkülük nem is lehetnék? De hiszen már meggyőztem magam arról, hogy egyáltalán semmi sincs a világon: nincs ég, nincs föld, nincsenek elmék, nincsenek testek. Nem kell-e akkor magamról is azt állítanom, hogy nem létezem? Semmiképpen! Bizonyos, hogy én voltam, ha egyszer meggyőztem magamat valamiről! Na és ha van valamiféle igen nagyhatalmú, igen ravasz csaló, aki állandóan megtéveszt engem, méghozzá szándékosan? Nos, hát akkor aligha kétséges, hogy én is vagyok, ha egyszer engem téveszt meg! S legyen, tévesszen meg, amennyire csak tud, mégsem lesz képes sohasem előidézni azt, hogy én, ameddig csak azt gondolom, hogy vagyok valami, ne létezzem. Olyannyira, hogy – miután mindezt jól átgondoltam – végül is ki kell mondanom, hogy az ?én vagyok, én létezem? valahányszor kimondom, vagy elmémmel megragadom, szükségszerűen igaz.

Így jutott el Descartes híres igazságához: Cogito ergo sum, Gondolkodom (kételkedem), tehát vagyok.

A puritanizmus

A puritanizmus (a latin puritas = tisztaság szóból) az angol protestantizmuson belül érvényesülő irányzat volt, amely a XVI. század második felétől kezdve terjedt el. Követői szembefordultak az anglikán egyházzal és a tiszta őskereszténységhez való visszatérést sürgették. Legfőbb emberi értéknek az egyszerűséget, erkölcsi tisztaságot, szorgalmat és takarékosságot tartották. Célul tűzték ki a református egyházi hierarchia lerombolását, ki akarták irtani az egyház életéből az összes „pápista csökevényt”, a templomok díszítését, a papi öltözet pompáját, a sok egyházi ünnepet. A puritánusok mozgalmán belül két irányzat alakult ki: a radikális independens és a presbiteriánus. A presbiteriánusok az egyházközösségek irányításában a vezető szerepet – a nép által a jobbágyok és nemesek köréből választott világiak csoportjának – a presbiteriumnak szánták. Apáczai ennek az irányzatnak vált hívévé, majd képviselőjévé. Ebben alapvető szerepe volt William Amesnek (Amesius), aki az angol puritánusok Hollandiába menekült vezetője volt, s bár 1633-ban meghalt, emléke és hatása még élénken élt Hollandiában. Apáczai itt olvasta híres könyvét a Technometriát. Ebben az enciklopédikus jellegű műben Amesius a gyakorlati mesterségeket a humán és reál tudományokkal azonos mélységben tárgyalja.

Apáczai 1651 szeptemberében megnősült. Feleségül vette Aletta van der Maet utrechti polgárlányt, majd hamarosan gyermekük született.

1653 tavaszán Apáczai családjával hazaindult Erdélybe. Hazatérte után a gyulafehérvári kollégiumba került, ahol a poétikai osztály vezetését bízták rá. Az ifjú tanár beköszöntő beszédében hitet tett Descartes filozófiája mellett, s kemény hangon bírálta az iskola elavult oktatási rendszerét. Ezzel egy időben felvázolta az iskola megreformálására vonatkozó elképzeléseit is.

Apáczai hamar népszerűvé vált tanítványai körében, órái érdekesek voltak, s tartalmukban messze meghaladták a kötelező tananyagot. Presbiteriánus nézeteit nyíltan hangoztatta.

1655 tavaszán – Gyulafehérvárra menekült Isaac de Basire angol teológus, a forradalom alatt lefejezett I. Károly angol király egyik udvari papja. (I. Károlyt az independensek jutatták bíróság elé) Basiriust II. Rákóczi György a gyulafehérvári kollégium vezető professzorává nevezte ki. Érthető, hogy Basirius gyűlölte az independenseket, s a presbiteriánusokat az independentizmushoz vezető úton járóknak tekintette. Erről – egy Apáczaival folytatott nyílt „disputában” – meggyőzte a fejedelmet, aki a neves professzort megfosztotta állásától és elűzte Gyulafehérvárról. Apáczai ekkor – I. Rákóczi György felesége, Lórántffy Zsuzsanna közbenjárásával a kolozsvári református kollégium élére került. Tanítványai közül többen Gyulafehérvárról Kolozsvárra követték mesterüket. Beköszöntő beszédét „Az iskolák fölöttébb szükséges és hasznos voltáról” címen tartotta. Kifejtette, hogy az iskola nem csupán téglafal és berendezések összessége, hanem elsősorban tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak. Elveit a gyakorlatban is megvalósította. Újjáépíttette a tűzvészben elpusztult iskolát, tanított, írt, intrikák ellen védekezett, eszméiért harcolt. Mindössze 34 éves volt, amikor a tüdőbaj kioltotta életét. Nem sokkal ezután fiatal felesége és gyermeke is meghalt.

A Magyar Enciklopédia

Apáczai főműve a Magyar Enciklopédia, amelyben magyar nyelven foglalja össze korának tudományos eredményeit. Mivel teljes körképre törekedett és a magyar nyelvet használta, új magyar szavakat kellett alkotnia. Enciklopédiájának jelentős részét még hollandiai tartózkodása alatt írta, de az utolsó fejezeteket már hazulról küldte Utrechtbe, ahol 1655-ben (1653-as évszámmal) kinyomtatták. A mű felépítése Descartes tudományelméletét követi. A 11 fejezetben a humán és természettudományok egymás mellett kapnak helyet. A könyv szerkezete a következő:

• Alapvetés: ismeretelmélet, matematika, geometria, mechanika.
• Természettudományok: csillagászat, földrajz-fizika-kémia, biológia-fiziológia-pszichológia, állattan-növénytan-ásványtan, városépítés-mezőgazdaságtan.
• Humán tudományok: történelem, erkölcstan-államtan-iskolaszervezettan.
• Teológia

Az enciklopédiából megismerjük Apáczai tanulás módszertani nézeteit is. Az alábbiakat a latin nyelvű előszóban fogalmazta meg.

„Mindenekelőtt igyekezném elérni, hogy tanítványaim elméje, ha nincs még eddig kiművelve, hozzászokjék a szent bibliai, sőt a hasznos világi történeteknek is magyar nyelven való olvasásához, megértéséhez. Ezután az olvasottakból alapos vizsgát tartanék... és (ha) már közepes eredményt értek el, átvinném végre őket erre a magyar nyelvű enciklopédiára. Ennek azonban nem az elejét olvastatnám, hanem olyan fejezetét vagy részletét, mely érthetőbb dolgokat tárgyal. Gondolok itt a földrajzra (melynek tanításakor hasznos volna földgömböt vagy térképet kéznél tartani)...Innen a speciális természettudományokra vinném át őket, és az ásványokról, növényekről, állatokról szóló tudományt adnám elő, megvizsgálva, ki mit figyelt meg egyik vagy másik állatról, ásványról és növényről. Ezután az etikai, ökonómiai és politikai kérdésekre térnék át, kérdezgetve újból: Mi az erény? Melyek az erény közös tulajdonságai, melyek a fajai? stb. ... Most térnék vissza a számtanra, arról a geometriára és az általános természettudományra, majd a metafizikára és logikára... Mikor már azt látnám, hogy tanítványaim minden dolog rövidre fogott ismereteit elsajátították, a továbbiakban az idegen nyelvek tanítására gondolnék,...a görög nyelvet... véleményem szerint minden idegen nyelvnél előbb kellene tanítanunk... A görög és latin nyelv után a héber nyelvre vinném át tanítványaimat... De még mielőtt megengedném, hogy elhagyják a héber nyelv területét, biztosítanám, hogy amikor innét távoznak, ne legyenek teljesen járatlanok a kaldeus, szír és talmudi nyelvekben sem. Így vinném át végre őket az arab nyelvre...Ezzel a négy nyelvvel megelégedve, azt a tanácsot adnám tanítványaimnak, hogy a többi nyelvvel ne törődjenek, mert az összes többi nyelvek – ha van bennük valami jó – mind ebből a négy nyelvből, mint örök forrásból fakasztják erecskéiket...”

Az égi dolgokról...

Bár az Enciklopédia előszava latinul íródott, maga a munka magyar nyelvű. Az alábbi részletben Apáczai 17. századi magyar nyelven fejti ki Descartes örvényeméletét.

1. A testes dolgoknak igen apró részei, jól lehet legelőször gömbölyegek nem voltak, mivel több gömbölyeg szabású testek az egybe ragadott tágasságot bé nem töltik, idővel mindazonáltal gömbölyegek lettek, mivel sok külömb-külömb kerületes mozgásaik voltanak, úgy hogy ha mi szegletecskéik voltak is, a forgás közben a többiben ütközvén, lesúroltattak, és osztán gömbölyegen maradtak. 2. a testek apró részecskéi vagy küssebbek és vékonyabbak, vagy nagyobbak és temerdekebbek. 3. A küssebbek első vagy második rendbéliek. 4. Az első rendbéliek az elsúrlódott szegletecskékből álló részek, melyek a gömbölyeg szabásúak között hagyattatott helynek nagy sebességgel való betöltésére illendők. A második rendbéliek a sebes súrlódás közben maradt isszonyú apró golyóbiskák. A nagyobbak és temerdekebbek azok, mellyek sok kicsiddebekből csoportoznak egybe, és a sebessen mozgásra nem ollyan alkalmatosok. 5. Mivel penig a küssebbek igyenesen alé a mozgás közbe nem mehettek, hanem egymásba ütközvén kerületesen kellett forganiok, a? lött, külömb-külömb egyenetlen örvényekre osztódtanak, mellyekben a temerdekbekből álló dolgokat is beragadták, és magokban hömpölygetdegélik, vagy ellenkezők. Megegyezők, midőn eggyik egyfelől s másik másfelől jövén, egyfelé tartanak. Ellenkezők, midőn szembe mennek egymással, és osztan eggyik erre s a más tova tart. 7. E két rendbéli az örvényekbe való forgások közbe az apró golyóbiskák a kerületesen forgó örvény szénire (felszíne felé) sietnek mind ki, a többinél ők keményebbek és erősebbek lévén. 8. S mivel penig az elsúrlódott részecskék többek, hogynem amennyi a gömbölyegek közt maradt tágasság bétöltésére szükségesek volnának, annak okáért ők az örvény közepett maradnak, és ott szörnyű sebességgel forogván, magokon világoskodó állatok (világító részek) lesznek. Mert a világosság semmi sem egyéb, hanem az örvénybe legbelső és legkicsinyebb részecskéknek sebes forgása, mellyel a körülvevő égi golyóbiskákot (kik az egész világot bétöltötték, és mellyekből az ég állatja vagyon) igyenesen a kerület színe felé tolják...

Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben

(Apácai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének)

A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a hászongárdi temetőben

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnapi délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére

Ha jött a harcok lázadó sötétje
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nő – szól a régi fáma –
urát keresve, sírba ment utána...

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

Horányi Gábor