Kedves Vásárlóink, átvételi helyszín: XIII. kerület. Tüzér u 1. TELEFONSZÁM VÁLTOZÁS!!! SZÁLLÍTÁS MPL futárszolgálattal: átutalással: 1300 Ft utánvéttel: 1600 Ft
Cikkek, írások

A babonaságnak orvoslására

A világ tele van megmagyarázhatatlan dolgokkal. A fizikai elméletek elveszítették szemléletességüket, a térről és időről alkotott egyszerű képzeteinket felfoghatatlan újakra kellett cserélnünk. A kvantummechanika elvette tőlünk szép, determinált világunkat, s helyette határozatlanságot hozott. A relativitáselmélet ábrándos álommá oldotta az idő folyamát. Közben el kell viselnünk azt is, hogy négydimenziós, nem euklideszi geometriájú téridőnk egy nem létező pontból kiindulva tágul. Ezzel tudományos értelmet nyer a dolgok kezdete, de nem csendesül el bennünk a kérdés: de mi volt előtte?

A szaporodó bizonytalanság modern kori babonás hitek születését eredményezi. Földön kívüliekkel találkozunk, bioenergiával töltekezünk, Pí-vízzel öblítjük kiszáradt garatunkat. Csodadoktorok gyógyítanak bennünket, kézrátétellel vagy telefonon, esetleg a tévén keresztül, hogy elkerüljük, vagy beteljesítsük azt a sorsot, amelyet a csillagokból olvas fejünkre a számítógép felhasználásával az erre magát hivatottnak tartó ?szakember”. A természettudományok tekintélye hanyatlik, hajlamosak vagyunk elhinni, - hisz annyit halljuk -, hogy az igazság odaát van.

Megidézem Fábián Józsefet, a Veresberényi Helvétiai Confessiót tartó eklézsiának tanítóját, hogy adja vissza a tudományba vetett hitünket. Ő, aki 1803-ban kitűzte a célt: „ Természeti tudományt a köznépnek”, személyes példájával alkalmas lehet erre.

Fábián József könyvet írt, egészen különleges könyvet. Ebben nem csak korának tudományos ismereteit sorolta fel, hanem ennél magasztosabb célt tűzött maga elé. Fábián József könyvet írt „A' babonaságnak orvoslására és a' Köznép közül való kiirtására” Könyvében minden egyes témakör végén külön kitér az adott ismeret babonaságokra való alkalmaztatására.

Ha Fábián Józsefet olvasva nevetni támad kedvünk a néhai együgyűeken, gondoljunk arra, hogy korának babonaságai éppen úgy aránylanak ama kor tudományos igazságaihoz, mint a mi korunk babonaságai, a mai kor tudományához.

Nehéz mesterség a kötéltáncosoké, de produkciójukról senki sem gondolja, hogy a levitáció egy kezdetleges formája. Gyakorlás kérdése az egész, ez világos!

„Sokszor járnak olyan emberek fellyebb alább az országban, a'kik bizonyos mesterségeket pénzért mutogatnak, mint példánakokáért kötélen járnak, és azon a legnagyobb könnyűséggel ugrálnak és tántzolnak. Ezt látván az eggyügyűek, és nem értvén az okait, azt szokták mondani, hogy az szemfényvesztés. Ezzel a' mondással ők azt akarják jelenteni, hogy az ollyanok úgy megvakítják az embert, vagy inkább úgy elváltoztatják a' nézését, hogy éppen ne azt lássa a' mi előtte van, hanem más valamit azon kívül. Hogy tselekedhetné azt, hogy én mást lássak, mint a' mi szemeim előtt van, és másképpen lássam a dolgokat mint a' mint valósággal esnek. e' csupa lehetetlen. Hogy azok az emberek járnak a' kötélen, sőt hogy azon tántzolnak is, azt a' nehézségből és annak közép pontjából meg lehet érteni, ha a' nehézség közép pontja alatt tartalék van, akkor a' test le nem esik. Ha tehát valaki úgy tudja lépéseit intézni a kötélen, hogy a' nehézsége középpontja mindenkor a kötélre essék, igen is járhat azon, és ha szorosan ki van feszítve a' kötél, melly nagyon segít az ugráson, tántzolhat is rajta. De erre sok gyakorlás és nagy vigyázás kívántatik.”

Időről időre különös eseményekről számolnak be az újságok, tájékoztat a televízió. Szellemek jelennek meg elhagyatott kastélyokban, ügyes fotósok felvételeket készítenek róluk, vagy a modern technika más eszközeivel rögzítik jelenlétüket. Lehet, hogy Fábián József rossz munkát végzett egykoron?

„Némellyek úgy beszélnek, mintha volnának ollyatén emberek, a' kik egyszerre két helyen is jelen tudnak lenni, vagy a' hol akarják, mindjárt ott toppannak, hipp hopp hírével járnak. E' tsupa lehetetlenség. Ugyan is: a' testeknek természetekkel ellenkezik az, hogy egyszerre több helyet foglaljanak el egynél, és hogy ugyan azon időben itt is legyenek, amott is. Ha itt vagynak, nem lehetnek amott, ha amott vagynak, nem lehetnek itten; és mikor valaki azt állítja, hogy egy test két helyen is jelen lehet, annyi mintha azt mondaná, hogy az egy lehet kettő, a' melly képtelenség? Ugy vagyon, lehet ollyan eset, a' melyből kitsinálja az együgyü és értetlen ember az efféle hijábavalóságokat. Rövidségnek okáért tsak egyet hozok itten elő, a' mellyből minden hoszszas gondolkodás nélkül kiki elláthatja, miképpen származhattak a' megjelenésekről, hipp hopp hírével való járásról, sőt minden kísértetekről szóló hitván mendemondák. Magdeburgban egy Úri ember nem igen régiben kiöntette magát viaszból éppen akkora formában, mint a' mekkora volt valósággal. Ezt a' viasz képet a' szobájában egy asztal mellé helyheztette, úgy lévén kitsinálva, mintha valamelly könyvből nagy figyelmesen olvasgatna. Történt egykor, hogy egy házi tolvaj annak a' szerivel járna a' városon, hogy ő petsétnyomó metsző. A' többek közt betért ennek az Úri embernek házához is, tudakozván tőlle, nem tetszene e' vele parantsolni. Minthogy az Úr ekkor szinte indulóban volna onnan hazúlról: ezért a petsétnyomó metszőt rövid szóval tsak eligazította, 's követte felvett útját. Mi lesz a' dologból! A tolvaj megsejdíti hogy az Úr elfelejtette bezárni a' ház ajtaját. Megleste előszször merre mégyen az Úr, és midőn látta volna hogy egy utsza szegletnél félretsavarodott: gondolja magában, hogy már most bátran viszsza mehet. Nem tudván bizonyosan nints e' benn valaki, bekopogtat előbb kétszer is nagy tsendesen. És midőn senki se szóllana, kinyitja hirtelen az ajtót és bemegy. De óh jaj! iszonyú ijjedtséggel rohan ismét viszsza abba a' pillantásban, amikor látja, hogy az Úr az asztalnál ül, és magánn kívül lévén szaladt le felé a' gráditson, hogy ajtót keressen és elillantson. Ezt egy tseléd mindjárt észre vévén utána esik a' tolvajnak, és megtsípi a' nyakán a' bőrt. Ezenn a' tolvaj még jobban megijjedt, s mivel azt gondolta, hogy a házban lévő Úr szaladt utána, s a' fogta meg. Azomban haza toppan más felől az Úr a' városról; kérdi mi dolog van; melyre a tolvaj esküdt menyre földre, hogy ő tsak egy gombostűt sem lopott el. Az Úri ember vévén észre, hogy a' tolvajt az ő viasz képe űzte ki a' házból, nevette a' történetet; és megelégedett azzal, hogy a' petsétnyomó metszőnek egynéhány petsétet üttetvén a' fenekére, a' háztól kivettette. ? Azt kérdem már most, vajon nem származhattak e' illyen módon minden megjelenésekről és kísértetekről való históriák?”

Azután itt vannak a Föld rejtélyes pontjai, ahonnan különleges eltűnésekről érkeznek hírek. Lehet, hogy sikerült megfejteni a Bermuda-háromszög titkát, vagy Fábián úr ismét lerángat minket a földre?

A' Szivárványokról azt hiszi a' köznép, hogy annak a' végei mindenkor valami tóban, vagy folyó vízben állnak, 's abból vizet szívnak fel a' levegőbe, és annakutánna abból lesz az esső. Erre a' tévelygésre úgy látszik, hogy a szivárványnak neve tsalta el az embereket, melly a szívástól vagy szivárgástól neveztetvén, azt gondolták, hogy vizet szív fel; vagy pedig az az eszköz adott reá alkalmatosságot; mellyet szivárványnak hívnak, és a' mellyel a hordóból bort szoktak kivenni. Akármint van; elég az hozzá; hogy ennél nints egy egy balgatagabb és fundamentom nélkül valóbb vélekedés. Azt mondánk a' Szivárványról, hogy az a' nap sugárinak az esső tseppeken való megtörettetéséből és viszsza verettetésekből származik. Látnivaló tehát, hogy mindenütt lehet szivárvány valahol esső esik, és rá süt a' nap, nem tsak a' tókban folyóvizekben, hanem a' szárazon is. Ezenkívül tulajdonképpen szóllván a' szivárványnak nints is vége, hogy a' vízbe állhatna, mert az a' menővel megyen és az állóval megáll, és minden ember más más szivárványt lát. Nem hogy vizet szívna fel a' szivárvány, sőt inkább jele az a' lehulló víznek vagy essőnek. Az említett vélekedést azzal is szokták némellyek támogatni, hogy ők példát is tudnak reá, mikor a' szivárvány a' folyóvizeken és tókon lévő 's hajókázó embereket fel is szívta. De ez őnként koholt, 's szemtelen hazugság, mely nem méltó, hogy okos ember meghallgassa.

A világ tele van megmagyarázhatatlannak tűnő dolgokkal. Ettől izgalmasabb, színesebb a létezés. Keressük a logikus, észszerű magyarázatokat, s kerüljük az önként koholt szemtelen hazugságokat, ahogy tette ezt Fábián József, 1803-ban.

Horányi Gábor