antik könyv, antikkönyv, régi könyv, használt könyv, metszet, képeslap, térkép, biblia, szótár, naptár, antikvárium, régiség, antik irodalom, régikönyv, régi képeslap, régi térkép, aprónyomtatvány, papírrégiség
A honlap
a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
támogatásával valósult meg.
Ön a 79563279. látogatónk. |
Benkő FerencA nagyenyedi diákBenkő Ferenc 1745. január 4-én született Magyarláposon. Tanulmányait 1764-ben a Nagyenyedi Bethlen Kollégiumban kezdte el, abban a tanintézetben, ahonnan századának felvilágosodási mozgalmaiban és tudományos életében meghatározó tudósok és irodalmárok sora indult útnak. 1776-ban Bécsen keresztül Zürichbe utazott, ott folytatta tanulmányait. 1780-tól a göttingeni, jénai, majd freibergi egyetemeken tanult, 1784-ben hazatért Kolozsvárra. Benkő Ferencre legnagyobb hatással a göttingeni tanulmányok voltak, hasonlatosan híres utódjához, a szintén Nagyenyedről indult, s Göttingenben is tanulmányokat folytató ázsiakutató Kőrösi Csoma Sándorhoz. A Göttingeni Egyetemen a kor egyik legnagyobb ásványtudósának, J.F. Gmelin professzornak ásványtani előadásait hallgatta, s közben a bányászatot is tanulmányozta. Itt, Göttingenben ismerkedett meg Benkő a növények világával, s az állatok kitömésének technikájával. 1782-ben lefordította és erdélyi vonatkozásokkal kiegészítette a freibergi Bányászati Akadémia nagyhírű professzorának, A.G. Wernernek 1778-ban Lipcsében kiadott ásványtani munkáját, amit hazatérése után 1784-ben Kolozsváron Köveknek értzeknek külső megismértető jegyeiről címmel jelentetett meg. Itthon előbb Nagyszebenre került, a helyi református gyülekezet lelkésze lett, majd 1790-ben meghívták Nagyenyedre, tanulóévei színhelyére, ahol a természetrajz, a földrajz és a német nyelv tanáraként tevékenykedett, egészen 1816. december 16-án bekövetkezett haláláig. Magyar MineralógiaBenkő Ferenc 1786-ban nyomtatta ki saját költségén legismertebb munkáját a Magyar Mineralógiát. A könyv címlapján szereplő teljes címszöveg a következő: Magyar Mineralógia az az a kövek s értzek tudománya. Melly a Természet Harmadik Országának gazdag és szükséges, öt Szakaszbeli Javainak rövid, és Rendelvaló Le-írását foglalja magában, mellyel, a Magyar Nyelven a Szép Tudományokat fel-segíteni igyekező Elmével, a Köz hasznora kíván Hazájának kedveskedni. Benkő a könyv tartalmában és szerkezetében sem akar alapvetően újat alkotni, célja kora tudományos ismereteinek magyar nyelvű bemutatása volt. Bár tisztában van azzal, hogy az ásványok rendszeres ismertetése a kémiai összetétel alapján lenne leginkább lehetséges, ugyanakkor rendszertanában a kor szokásait követve mégis a külső jegyek felé fordult, mivel a belső jegyeket (kémiai összetételt) … nem lehet ollyan tökélletesen megesmérni, és meghatározni …mivel arra megkívántatik az Értzválasztás Tudományának (a melly Tudomány még maga-is nem eléggé tökéletes,) valóságos jól tudása. Benkő az ásványok osztályozásához felhasználható külső jegyek közé sorolta a formát, a színt. Nem kis nyelvi leleményre volt szüksége ahhoz, hogy egy színen belül – az ásványok változatos külső megjelenésének megfelelően – kellő számú színárnyalatot értelmezzen. Például: hamuszín, testszín, seprőszín, füstszín, vereses, hajnalszín veres, tubákszín, tüdőszín, borszín, meggyszín, barackvirágszín, fehérvadgalambszín, kékesvadgalambszín stb. Könyvében a forma és szerkezet jellegzetességeit fejezik ki a következő jelzők: rostos, halpénzes, kristályos, leveles, kotzkás, táblás, sokszegű, hajforma, kockaforma, salakforma, atzélforma, pénzforma, golyóbisforma, ágasbogas, veseforma, tsepegőforma, tsillámpozó stb. A munka elkészítésének körülményeiről, szerkezetéről és céljáról Benkő az Elöljáró beszédben számol be: Elöljáró beszédMi lehet szebb, nemesebb, és egyszersmind gyönyörűségesebb foglalatossága a több időtöltés között egy ifjú úrnak és más akárkinek is, mintha a gazdaságra megtanulja a földek nemeit előre, az építésre megesméri a mész és építő matériákat, az ékességre a nemes és drága köveket, a nyereségre a fél és egész érceket. Mi lehet szebb, midőn valaki az időtöltés unalmától indíttatván – ha még a nyulászat közben is –, a nyúl után leskődő unalmát azzal segítheti, hogy a körülötte lévő plántákat megvizsgálja, vagy a hazánk alacsony hegyén legszokottabb nemes akhát, jáspis, kárnéol, és ha azoknál is drágább kristályköveket talál, ezekből briliántot, amazokból pedig pecsétes gyűrűsöket készíttethet, melyek a legbecsesebbek lennének, mivel maga találta. Mi lehet szebb, mint egy tanuló ifjú, minekutána nagy füsttel az iskolában megdisputálta, hogy a semmiből semmi sem lesz, és sétálni menvén a lába előtt lévő valóságot is meg tudja vizsgálni, mely igen gyakran egy igen szép haszonvehető darab kő, vagy egy orvos-plánta is egy tarisznya semminél többet ér: Sokakat meggazdagított ugyanis ebbéli fáradozások, és gyönyörködtetett is egyszersmind, s netalán hazánk fiainak is előmenetelt szerezne a mostani időkben: de ha ki efelett tsak a Szebeni, hazánk javaival gazdagított Kabinétokat megnézi is, lehetetlen, hogy ne kapjon a szemeivel együtt a szíve is, ilyen szép, ilyen hasznos és a természetnek ilyen drága hazánkbéli ajándékin. Tapasztalván azért örömmel, hogy már hazánkban is, a tanuló minden rendben lévő ifjak közül még a szépnemben is sokan kezdették magokat gyakorolni a természeti dolgok históriájában, melynek egy harmadik, szép, gyönyörködtető és legkönnyebben is szerethető része a plántákkal együtt, a kövek és érczek tudománya és annak javai: ez okon, hogy én is valamivel segítségül lehessek ennek a kedves szándéknak, és igyekezettel ezen kicsiny útmutatót kívántam készíteni, a magyar WERNER mellé, ígéreteim szerint, és némely drága jó embernek kérésektől s indíttatván, míg többel is udvarolhatok a Természeti Dolgok Históriájában! Ezen kicsiny Magyar Mineralógiát és ennek köveit és érceit az újabb írók szerént öt szakaszokra vagy klasszisokra osztottam: a kövek, a földek, égő-matériák, fél és egész ércek, és a kövé vált dolgokra, vagy petrificatumokra… Néhány ásvány leírása Benkő Ferenc könyvébőlGÁLITZ. Vitriolum, Vitriol: Ezek különböző szinűek és az értzbányákban termők, rágók, sárgán s feketén festők, kedvetlen ízűek, tűzben megolvadók, s azután porlók, a szabad levegőégen megporosodnak, s megrosdásodnak. KÉNESŐ. Hydrargirum, Queckfilber (Higany): Fehér, ezüstszín folyó, de nem nedves, álhatatlanul mozgó, a régieknél is esméretes, a felettébb való is természeti hidegben megfagy, amit Petersburgban tapasztaltatott 1760-ban és Sibériában, Pallástól 1772-ben az erős tűzben felforr, melegen erős dörzsöléssel a többire majd minden értznemekkel összeül, melyet amalgamátiónak, kénesővel való béfogásnak hívnak, mely a tűzben ugyan kifoly, de a béfogott ércet tömött és keménnyé tészi. Nehézsége a vízhez képest mintegy 13593:1000-hez, mégis a bőrön kemény szorítással által lehet szűrni. Hasznos az értzekkel való bánásban, aranyozásban ezüstözésben, a tükrök készítésében és a patikákban. FOLLYO-KOVATS. Fluor Mineralis, Flusspat: Sokszínű kristály-kovats. Lágy, kevéssé pallérozható, sovány tapasztású, töredékeny, melegítvén feketében tündöklő. Terem az értzes bányákban, könnyen olvadó és az értzek olvadását segítő, az honnan nevezik is. Agyaggal, mészkővel porcelánt ád, emellett készítik sokféle szép pixiseknek, gálántériáknak, vagy pompás portékáknak. Nevezik sokan a szép szinekért drágakövek nevével Rubin follyókovatsnak. A kővé vált dolgokrólBenkő a munkájában nagy súlyt fektet az ősmaradványok bemutatására: A Kővé vált dolgok is nagyon ékesítik a kő és értzbeli gyűjteményeket, de nem tsak hanem ezekben csudáljuk, elsőben a mesterségesen munkás jádszi természetet, mely nem tsak a ledőlt fákat, plántákat, széllyel elhányatott tsontokat, tengeri tsigákat változtatott kövekké, hanem még a fenn álló élő fákat is, azoknak hajforma vékony nedvességjukait, a Porussait, a bennek feljáró nedvesség által apró fájin fövenyrészekkel úgy megrakván, hogy azok azáltal végre kemény szikrázó kova, jáspis és akhát kövekké válnak, vagy pedig sokakat elrontván, megemésztvén, és sokakat eredeti részekre vissza vivén azoknak szokott formájukat hasonló tetszetességgel, agyaggal kővel és értznemekkel is megtölti, megkeményíti és által változtattya, vagy pedig végre valami jádszi másokhoz hasonlókká tészi. Másodszor: A kővévált tengeri tsigák, mellyek hazánkban nagy bőséggel találtatnak, bizonyos és tsalhatatlan emlékezet kövei a közönséges Özönvíznek (vagy még a Móses által meg írt teremtés előtt való földváltozásnak, amint a mostani tudósok vélekednek) találtatván nem tsak azt alatson hegyeken, árkokon, hanem a legmagasabb Havasokon is, kősziklák gyomrában és nagy mélységekben, amint a híres DE LÜCK úr tapasztalta és írja, az hová egyéb árvizek felhágtanak volna, nem olvassuk, a tsigákat pedig, hogy valóságos tengeri állatok légyenek, senki kétségben nem hozhattya, ha valaki azokat az ő Origináljokkal vagy eredeti nemzetségekkel egyben veti. Harmadszor:Ha valaki ezeket a közönséges Özönvíz maradványinak esmérni nem akarja, azt hát tsak meg kell engedni, hogy az hazánk valaha tsalhatatlanul tenger lett légyen, mellynek úgy gondolom, nem bizonytalan jelei az ország közepén fekvő többire föveny, vagy pedig agyag és palakővel rétes hegyek, s azoknak a tengertől hagyott só fundamentumi, a körül follyó tengerpart, kőszikla havasok, azoknak a tűzokádó hegyeknek nyomai, mellyek a tengermellyéki helyeknek tulajdoni, millyennek a Büdös hegy és Volkán vagy Vulkán teli lévén most is kőszénnel, égő matériákkal, az honnan kétség nélkül neveztetett is valaha, és gyanítom még a pintzemódon dobogó láposvidéki Sátor is, és azoknak salakkövei, égőmatériájok, és kőszenek, a hazában találtatott feketet Islandiai akhátok, mellyek az Islandiai Hekla hegyének tulajdoni, de ezek mellett a sok szép tengeri tsigák az hazánk tsaknem minden részében, a sok barlangok,, a Jukatos salak malomkövek, vagy lávák, mellyeknek helyeket megjedzettem e munkátskában széllyel… Benkő Ferenc tanári munkássága NagyenyedenBenkő az ásványtan mellett az állat és növényvilággal is foglalkozott. Ezt bizonyítja tanítványai számára írt és kézirattöredékben maradt munkája a Magyar Linneus, melyben az állat és növényvilágot ismertette volna Linné rendszere szerint. Az 1919-ben a kolozsvári katolikus főgimnázium líceumi könyvtárában megtalált 56 oldal egy olyan munka része lehetett, amely ha elkészül, fontosságában fölülmúlhatta volna a Magyar mineralógia jelentősségét. A természetrajzi művek mellett Benkő írt földrajzi kézikönyvet is Magyar Geográfia címmel, amely Kolozsváron jelent meg 1801-1802-ben, s amely az amerikai, ázsiai és afrikai kontinenst ismertette. 1793 és 1800 között jelent meg Benkő egyik fontos műve, a Parnassusi időtöltés című munka, hét évkönyv-szerű kötetben. E munka célja a honismeret előmozdítása volt, ahogy a könyvek mottója is bizonyítja: Mentül jobban esméri valaki tulajdon hazáját, annál jobban tudgya azt mind szeretni, mind pedig más idegen földek felett betsülleni. E kötetek közül talán a legfontosabb a hatodik és hetedik. A hatodik kötetet a szerző 1795-ben befejezte, de csak 1800-ban adta ki. Ebben szerepelt Benkő egyik nagyjelentőségű írása az Egy kis hazabéli utazás. Erdélyi utazásai során Benkő a természeti érdekességek mellett a műemlékekre, a régiségekre, s az ipar leírására is nagy gondot fordított. Szintén a hatodik kötetben adta közzé a Werner fordítás és a Magyar Mineralogia megjelenése óta eltelt időszak újabb ásványtani és bányászati eredményeit. A hetedik kötetben, amelynek címe az Enyedi ritkaságok, a Bethlen Kollégiumot mutatja be, részletesen kitérve annak történetére ugyanúgy, mint felépítésére, könyvtárára, múzeumára. A múzeumot, amely az ország talán legelső nyilvános múzeuma volt, szintén Benkő Ferenc alapította. Benkő tanári munkássága során a vallásosság kérdéseit (a Kergyelemnek Könyvét) és tudományosság kérdéseit (a Természetnek Könyvét) igyekezett elválasztani egymástól. A természettudományok céljául az emberiség haladásának szolgálata mellett a haza boldogítását is megjelölte. Úgy gondolta, hogy a természetismeret hasznára válhat a haza összes polgárának, orvosnak, tanítónak, katonának, papnak, kereskedőnek egyaránt. A tanítás didaktikai kérdéseiben is állásfoglalt. Szembefordult a fölösleges adatok az idegen szavak bemagoltatásának módszerével, s a tapasztalatokon, megfigyeléseken alapuló, a diákok számára is érdekes ismeretek tanításának elsődleges fontosságát hirdette. Ő vezette be a kollégiumi tantervbe a botanikai kirándulásokat. Határozottan állást foglalt a magyar nyelvű oktatás mellett. Fontosnak tartotta a nyelvtanulást, de nem a klasszikus nyelvek tanulásának jelentőségét hangsúlyozta, hanem az élő európai nyelvekét, amelyek – mind inkább kiszorítva a latint – a kor tudományos nyelvévé váltak. A magyar nyelvű tanítás melletti elkötelezettsége számos összeütközést eredményezett feletteseivel. 1792 szeptemberében külön utasították arra, hogy az iskola rendtartása szerint a deák nyelven tanulandó tárgyakat ezután is deák nyelven tanítsa. Magyarország első nyilvános múzeumaBenkő Ferenc tanári pályája során fontos feladatának tekintette a tanultak szemléltetését. Felismerte a természet alkotta dolgokban és az ember által létrehozott tárgyakban a tudományos jelentőségükön túlmutató szépséget, tanítványait szép és érdekes dolgok gyűjtésére ösztönözte. Az általa létrehozott múzeum alapjait a Galambos Mihálytól 1790-ben 180 forintért megvásárolt kő- és értzbeli gyűjtemény, valamint gróf Bethlen Gergelynek, a kollégium főgondnokának ajándéka – egy gazdag ásványgyűjtemény – alkotta. A Bethlen féle gyűjtemény mintegy 2000 darabból állt, amelyet Benkő a rendezés után három szekérrel szállítatott a kollégiumba. Bethlen utasítására lett a múzeum nyilvános, azaz külső érdeklődők is látogathatták. Benkő idejében az ásványokon és ősmaradványokon kívül csigák, rovarok, pillangók, metszetek, gyűrűk, pecsétnyomók, római régiségek, szobrok, használati tárgyak, természetrajzi és néprajzi érdekességek, természettudományi témájú könyvek és herbáriumok (növénygyűjtemények) alkották a múzeum anyagát. A herbáriumok közül a legfontosabb Benkő Ferenc hat kötetes, 1309 növényt tartalmazó gyűjteménye és Gyarmathi Sámuel 36 tengeri növényt magában foglaló herbáriuma. A múzeumot gazdagította Benkő majd 150 saját kezűleg kitömött madara, melyeket egy, az összes magyarországi madárfajt bemutató gyűjtemény számára készített. A madárgyűjtemény sajnos nem fejlődött tovább. Külön részét képezték a múzeum színes és változatos anyagának a legmeglepőbb ritkaságok, olyanok, mint Attila fejedelem pipája és koppantója, Lehel vezér sarkantyúja, vagy Lót feleségének nyelve. Benkő Ferenc 1816 december 14-én bekövetkezett halálakor a múzeum összesen 12000 tárgyat őrzött. Horányi Gábor |
|