Kedves Vásárlóink, átvételi helyszín: XIII. kerület. Tüzér u 1. TELEFONSZÁM VÁLTOZÁS!!! SZÁLLÍTÁS MPL futárszolgálattal: átutalással: 1300 Ft utánvéttel: 1600 Ft
Cikkek, írások

Pethe Ferenc – a pallérozott mezei gazda

Pethe Ferenc 1763. márc. 30-án született a szabolcsi Büdszentmihályon, jobbágysorban élő egykori nemesek ivadékaként. A helyi elemi iskola elvégzése után visszatért a földműveléshez és csak 18 éves korában került a Debreceni Református Kollégiumba. A jeles iskolában elsősorban a természettudományok keltették fel érdeklődését. Tanulmányai elvégzése után visszatért szülőfalujába, ahol egy évig tanítóskodott.

1788-ban a kollégium anyagi támogatásával a hollandiai Utrechtbe ment tanulni. 1792-ben elvégezte az egyetemet, s európai kőrútra indult, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, hiszen célja „Európának minden pallérozottabb tartományait a magyar állapotokhoz hasonlítani.” Másfél év alatt eljutott Angliába, Francia- és Olaszországba, valamint Svájcba.

1794-ben visszatért Utrechtbe, s kiadta a Károli-féle Bibliát. Két évvel később holland feleséggel tért haza Nyugat-Európából. Először Bécsben telepedett le, ahol mezőgazdasági hetilapot indított Viszgálódó Magyar Gazda címmel. A lap készítése során minden munkát egyedül végzett, még a tipográfus feladatát is ő látta el, hiszen nyugaton ezt a szakmát is kitanulta.

1797-ben a lap csődbe ment, s Pethe Keszthelyre költözött, ahol a Festetics György által alapított Georgikonban másodtanári állását vállalt el. Keszthelyen, bár nehezen birkózott meg az intézmény bürokratikus vezetésével, számos fontos eredményt ért el. Ilyen például a tízes vetésforgó alkalmazása a földművelésben és a magyar nyelvű oktatás meghonosítása az iskolában.

1801-ben felmondta tanári állását, s feleségével meg két gyermekével újabb megélhetést keresett. Először Eszterházyak birtokait igazgatta, de tartós maradásra sehol sem lelt, mivel sok ellenséget szerzett magának azzal, hogy a szakszerűtlenséget mindenütt és mindenben nagy vehemenciával ostorozta. Ebben az időben írta a még Keszthelyen elkezdett főművét, a Pallérozott mezei gazdaság-ot, amelynek első kötete – a talajtan – Eszterházy Miklós támogatásával jelent meg 1805-ben. A második – amelyik a konyha és gyümölcskertészettel és a szőlészettel foglakozik – már önerőből látott napvilágot 1813-ban, míg az állattenyésztést tárgyaló harmadik kötet csak füzetek formájában jelent meg 1815-ben, Bécsben. A három kötet a korszerű mezőgazdasági módszerek kimeríthetetlen gyűjteménye. A könyv 2164 oldalon ismerteti a különböző országok mezőgazdasági gyakorlatának leghaladóbb elemeit.

Tudás nélkül eszköz maradsz

Pethe szerint a gazdaság művelőjének a matematika, biológia, kémia, ásványtan, botanika, technológia, anatómia, állatorvostan tudományához is értenie kell, s ennek érdekében hozzákezdett magyar nyelvű szakkönyveinek megírásához. Először számtan-, mértan könyvet írt, hisz e tárgyak tudása nélkül az ember csak „vér által mozgó eszköz”. Az 1812-ben megjelent két kötetes matematikát egy francia szerző munkájának fordítása és átdolgozása követte 1814-ben: Időpróféta, vagy az időváltozást jövendölő pókok címmel. 1815-ben elkészült Természethistória és mesterségtudomány című több kötetesre tervezett művének első, s egyben utolsó kötete, melyben az állattant tekintette át rendszerező elmével. 1814-ben megindította a Mezei Gazda című lapot, melyhez mellékletként, külföldi szakirodalomi fordításokat közölt. Így jelentek meg a Baromorvos, a Pestis ragadvány című munkák, majd Humphry Davy: A mezőgazdaság kémiai gyökerei című munkájának a magyar agrokémiát forradalmasító fordítása. 1807-ben a laphoz még egy saját művet mellékelt, a cukorrépa-termesztésről. A lap népszerűsíti az ipari takarmánynövények termesztését, a korszerű mezőgazdasági gépek használatát, s a „kárpótló társaságok” (biztosítók) létrehozására buzdított.

1819-ben Pethe ismét Pestre költözött, s hamarosan lapja ismét csődbe ment, s ezen nem segített Károli Új testamentumának kiadása és az Időpróféta utánnyomása sem. De nem adta fel. Budán szőlőt nevelt, majd 1826-ban Erdélybe települt, ahol megint lapot alapított Erdélyi híradó címmel. A laphoz 1830-tól kezdve melléklet is járult, Nemzeti Társalkodó címmel. A 67 éves Pethe még megjelentette két kötetben Joseph Jäckel művének fordítását, az európai pénz- és mértékrendszert, valamit a jelentősebb városokat bemutató Európai mértéktár-at. Nemsokára a lap körül sokasodni kezdtek a gondok, s így azt kénytelen volt eladni. Ezután Szilágysomlyóra költözött, ahol 1832-ben csendben meghalt

Természethistória és mesterségtudomány

Pethe Ferenc három kötetre tervezett munkájának első, s egyetlen kötete több mint 500 oldal terjedelmű. Az első 115 oldala egyfajta filozófiai és természettudományos alapvetést tartalmaz. Bár Pethe ígérete szerint „A magyar nyelv, a' Munka egész fojamattjában tiszta, eggyügyü és könnyü lesz” a szövegen mégsem könnyű átrágni magunkat.

Főld

Minden jelenségek helybenhagyják azt, a' mit már az elébbiekből fel lehet tenni, hogy a' mi főldtestünk szünteleni változásokban foglalatoskodik, hogy az, azelőtt nem volt az, a' mi most. A' tenger, a' feszes főldet rágdogálja, itt főldet foglalel, amott teszen hozzá; a' tengerből újj szigetek állnak elő, 's régiek süjjednekel; tűzokádékok és főldindulások, térfőldeket rogyasztanak össze, és másokat emelnekfel; hegyek' szakadási, vőlgyeket tőltenekmeg, és fojóvizek, útattsapnak magoknak; a' levegőég, a' Főld' színét szüntelenül változtattja, Kímiáson, savanyodás és savanytalanodás által, erőhatalmason, meleg, világosság és gerjedtség által, munkamívesen, szélvészek és essők által. Minél közelebb vólt a' főld a' maga' eredetéhez; annál nyomosabbak vóltak a' dúlások (revolutio), a' mellyek azon estek. Ezek által lett az, hogy az a' térség, mely azelőtt tengerfenék vólt, most a' legmagasabb hegyek' tetőit teszi.

Az elefánt

Ennek a' szörnyű emlősállatnak tsudállatos teste' termete, nagysága, 's ehhez szabott ereje, tanúlhatósága, okossága, 's ha szabad úgy szóllani, jótettei, teszik azt az emberek előtt emlékezetessé és valóban tekíntetessé. A' Biblia, Behemoth név alatt említi: de, Kezdetnek, vagy Főmunkának kelljen-é azt magyarázni, - ez a' 'Sidó-Professorok' gondja. A' testében, a' szuszorája neki legnevezetesebb, 's az agyarai legbetsesebbek. Amaz, mely a' legnagyobb fajtánál, tőben 3-4 talp kerűletü, végén pedig 6-7 hüvejk, midenféle szükségleteinek végbevitelére, kész kezek helyett szolgál; azon van az órjuka, mellyen lélekzik, mellyel ígen fínomul érez, vizet vagy más levest iszik, fog, hadaz, üt, vakar, 's az eledelt a' szájába rakja; azt leguggolás nélkűl a' főldig bőven lenyújthattja, 's vele a' főldön kaparász, és annak hajlós horgával, még egy borsószemet is, sőt egyszerre több darab pénzt, ügyesen felveszen, gombot, tsatot kibont, 'sat. Sőt F. azt is mondja, hogy írni tudna. Ellenben, a' szuszoráját, ha szükséges, össze kutzorítja, mint a' kan pujka a' pillempáttját? Az elefánt' szava igen idétlen, durva és elég rettentő, de ollyan menydörgős mint az oroszláné, tsakugyan nintsen. Hogy a' szuszoráján ordítana, én nem merem hinni, nem is képzelhetem: ellenben, bizonyos az, hogy a' torkán jönn ki a hang, és a' mint mondják, a' szuszorája is segítené a' hangját harsogóbbá tenni, mint valami trombita, úgy hogy egy mérfőldre is elhallana.

Horányi Gábor