antik könyv, antikkönyv, régi könyv, használt könyv, metszet, képeslap, térkép, biblia, szótár, naptár, antikvárium, régiség, antik irodalom, régikönyv, régi képeslap, régi térkép, aprónyomtatvány, papírrégiség
A honlap
a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
támogatásával valósult meg.
Ön a 79678218. látogatónk. |
Jedlik ÁnyosA nagy utód emlékezikA Magyar Tudományos Akadémia 1897. május 9-i ülését nem egész két évvel Jedlik Ányos halála után a nagy tudós emlékezetének szentelte. Az elnöki beszédet Eötvös Loránd (1848-1919) tartotta, aki Jedlik utódja volt a budapesti tudományegyetem kísérleti fizika tanszékén. „Jedlik Ányosról, az ő csendes mederben lefolyt, majdnem százéves életéről és a magyar tudományosság szolgálatában kifejtett munkásságáról, az ő fényes tulajdonságairól és gyengéiről fogok itt megemlékezni, nem magasztaló, de meggyőződésem szerint igazságos szavakban, hogy kegyeletes tiszteletünknek iránta kifejezést adjunk, és hogy az ő életének példájából mi is okulást merítsünk... Jedlik 1800-ik évi januárius hó 11-ikén született Szimő helységben, Komárom megyében, mint földműves szülők gyermeke. A keresztségben az István nevet kapta. Az írást, olvasást faluja iskolájában tanulta, s azután tanulmányait a nagyszombati, utóbb a pozsonyi gimnáziumban folytatta. Az akkori gimnázium hat osztályának bevégzése után, 1817-ben a Szent Benedek-rend növendékei közé lépett, és mint újonc, Anianus, magyarosan Ányos névvel jelölve, az 1818-ik évet már Pannonhalmán töltötte. Ez volt a döntő lépés életében. Kezdete nemcsak tudományos pályájának, hanem egyénisége alakulásának, jelleme fejlődésének is. A rendíthetetlen hit Istenben, a tudományszeretet, a tanítónak soha nem lankadó szorgalma, az embertársainak bajai iránt fogékony jó szív, az önzetlen hazaszeretet, mind olyan vonások, melyek Jedlik jellemében rendjének hagyományos szokásai nyomán indultak fejlődésnek és erősödtek meg. Szerzetesi életéből származott azonban egy nagy hibája is, a félénk zárkózottság, amely akadályozta, hogy másokkal érintkezése által tudományos látóköre bővüljön, és hogy viszont ő tudományával másokra éltető hatással legyen... Kutatásainak kezdete rendesen a gyönyörködés volt egy vagy más olyan egyszerű jelenségen, melyet laboratóriumában, néha régi könyvek, máskor frissen érkezett folyóiratok utasítása nyomán létesíteni tudott. Törekvése azután az volt, hogy a jelenséget szebben, feltűnőbben és újabb változatokban állítsa elő, s nem is nyugodott meg addig, amíg tárgyát ki nem merítette, vagy el nem jutott valami olyanhoz, ami előtte új volt, s ezáltal neki még fokozott örömöt szerzett? magára hagyatva járt öncsinálta útján, és mégis nemegyszer azon nagy fölfedezések nyomán haladt, melyek e századnak dicsőségét teszik. Ő sokat keresett és sokat talált, de mert maga nem hirdette, honfitársai nem vették észre, a külföld nem látta az ő találmányait, azért a világ tudományos irodalmában a neve alig fordul elő a XIX-ik század fölfedezőinek sorában. Amit nem tehetett meg a világ, mert nem tudott róla, tegyük azt meg legalább mi. Írjuk oda az ő nevét az ő alkotásaihoz.” Egy természettudós pályájának kezdeténJedlik 1822-ben fejezi be tanulmányait Pesten. Először matematikából és fizikából, majd filozófiából és történelemből tett le záróvizsgáit. Október 31-én avatták bölcsészdoktorrá. November 4-étől a győri bencés gimnáziumban kezdte meg tanári pályafutását. Majd minden tárgyat tanított, azaz hittant, latint, magyar nyelvet, magyar történelmet, földrajzot és matematikát is. Huszonöt éves korában pappá szentelték. Győrben folytatta a tanítást, fejlesztette a szertárat, tanulmányozta a főleg német nyelvű szakirodalmat. Ekkor alkotta meg első találmányait. A bencés rend tanárokat küldött a pozsonyi akadémiára, s így Jedlik harmincas éveit Pozsonyban töltötte. Itt csendben meghúzódott, tanított, kísérletezett, szertári eszközöket készített és szerzett be. Szabad idejében rendtársával és barátjával ausztriai tanulmányutakat tett. Gyakran ellátogatott a Pozsonyhoz közeli Bécsbe. 1840 márciusában régi vágya teljesült, amikor Pestre került az egyetem fizikai tanszékére. Az egyetem épületében lakott, közvetlen a fizika szertár mellett, s így minden erejét a tudományos munkának szentelhette. Ha egy ötlete támadt, akár éjszaka is felkelt ágyából, hogy elképzelését a gyakorlatban ellenőrizze. Jedlik bekapcsolódott az 1841-ben megalakult Magyar Természettudományi Társulat munkájába. Ugyanebben az évben, tartották meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első és második nagygyűlését Pesten ? itt Jedlik két előadást is tartott: egyikben a még Győrben feltalált, azóta továbbfejlesztett szódavízgyártó eljárását ismertetette, s egyben a hallgatóságot meg is kínálta szódával. A másik előadás során érdekes elektromágneses jelenségeket mutatott be. A szódavíz feltalálása„Bátor vagyok tehát t. gyülekezetnek ezennel kétnemű savanyú vizet bemutatni. Egyik palaczkban foglaltatik a savanyú vizeknek legegyszerűbbike, mellyben a közönséges vizen, és avval egyesült szénsavon kívül semmi más ásványos rész nem találtatik. Ezen víz nagyobb mértékben bírja magában tartani a szabad szénsavat, mint az, mellyben a szénsavon kívül még többféle savak is felolvadvák; s azért azon csípőssége, mellyet a pezsgő borban kedvelünk, nagyon kielégíthető; pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány, még a szénsav nagyobb része el nem röpül; legjobb tehát a poharat azonnal, hogy megtöltetett, ki is üríteni, különben a víz sokat vesztene kellemes csípősségébül. (Itt köz tapasztalásul az említett vízbül poharak töltettek)? Érdemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjuságuk oltásakor az említett pezsgői csípősséget éldelni kívánnák. Talán azon betegségekben sem lenne czéliránytalan ital, mellyekben a szénsav által történendő izgatás a belső részekre jótékonyan hat. Mondhatom volt alkalmam cholera idejében némelly ismerőseim közül tapasztalni, mennyire epedtek ezen ital után, s nem keveset enyhítettek kínzó állapotukon, midőn az orvos engedelmébül vele élhettek. Illy neme a savanyú vizeknek természetben nem találtatik: mert a szénsavval egyesült víz többféle ásványos részekkel érintésben lévén, azokbul kisebb vagy nagyobb mennyiségben mindenkor valamit magába vesz? A többi palaczkokban pedig (a palaczkok előmutattatván) foglaltatik egy más nemű savanyú víz, melly legközelebb a rohitsihez hasonlít; attul még is abban különböző, hogy a szénsavasn mészeg és kénsavas szikeg, mellyek a rohitsiben találtatnak ugyan, de mivel az ital kellemetességét elő nem segítik, ebbül egészen kihagyatvák. Ennek vegyrészei a vizen kívül kettedsavas kesereg és kettedsavas szikeg. Illy nemü savanyú víz annyi szénsavat, mennyit az előbbiben tapasztalánk, szabad állapotban nem foglal; de annál többet bír az említett savak segedelmével megkötött állapotban; s ezen oknál fogva, ha bor vagy czitromlé hozzá töltetik, az említett savak vegytanilag azonnal föloszlatnak, és a szabadon eresztett szénsavakkal az egész keveréket kellemes csípősségűvé teszik?Végtére tisztelettel jelentem, hogy ha némellyek a t. gyülekezetbül ezen savanyú vizek készítési módárul meggyőződni kívánkoznának, azok előtt a kijelelendő időben egy akónyi közönséges vizet savanyú vízzé változtatni ezennel magamat késznek ajánlom." A tudomány élvonalábanAz 1846/47. tanév kezdetétől három évre Jedliket az egyetem bölcsészkarának dékánává választják. Az évnyitón a következő szavakkal fordult a hallgatósághoz: „...Nincs egyéb hatalom tehát e földön, mint a tudományok varázsereje, melly mind egyeseknek, mind köztársaságoknak annyira óhajtott jóllétét eszközölhetné és biztosíthatná. Azért boldogok ti egyetemi polgárok! hazánk reményei! mert eddig szerzett ismereteiteknek szaporítására e mai naptól fogva új alkalom nyílik. ... Ne engedjétek e drága és üdvhozó alkalmat mellettetek használatlanul elsurranni; mert csak így lehetséges, hogy a jobblét után sóvárgó magyar hazánk tinektek is, mint a jollét józan előmozdítóinak valaha örvendjen.” A 48-as szabadságharc nem kímélte az egyetemet sem. Az értékes műszerek és kísérleti eszközök veszélybe kerültek. „A természettani kisérletekre szánt terem 1848 nov. havában vívó iskolává, majd januárban kórodává alakíttatott? a bombáztatás veszedelmeitől a műszereket mentendő, kölcsönzött generálkulcsokkal nyittatá fel a szertárt, és annak szereit a bombáztatás alatt nem kevés erőfeszítéssel nagyobb részint a pincébe és az egyetemi épület biztosabb helyeire törekedett menteni...” ? írja Eötvös. Mivel a tanítás a harcok miatt szünetelt Jedlik nemzetőrnek állt, s közben egyetemi tankönyvének első kötetét ? a Súlyos testek természettanát ? készítette elő. Ebben munkájában a fizika következő fejezeteit tárgyalja: mechanika, hangtan és kémia. A további kötetek ? így a Jedlik munkásságában alapvető jelentőségű elektromosságtan ? nem készült el. Jedlik a szabadságharc leverése után nem veszítette el katedráját, ugyanakkor a reformkorban gyors fejlődésnek indult magyar tudományos életet a megtorlás eseményei hosszú időre visszavetették. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ig nem tartott nagygyülést. Jedlik, mint máskor már oly sokszor visszavonult fizika laboratóriumába, s a Bunsen-elem javításán illetve az egyenáramú forgony kifejlesztésén dolgozott. Tevékenységével a nemzetközi élvonalhoz tartozott, s szerette volna, ha ezt külföldön is elismerik. Az 1855-ös párizsi kiállításra 100 elemes telepet küldött, de ezek a gondatlan szállítás és tárolás következtében összetörtek. 1856-ban Bécsben, a Német Természetvizsgálók vándorgyűlésén Jedlik bemutatta a javított Bunsen-elemet, valamint az általa feltalált forgonyt (elektromotort). Neve bekerült néhány tankönyvbe, mint a villanymotor egyik feltalálójáé, de nem mindig a helyes alakban. Írták Jedliecknek, vagy Jedlickának is. 1858. december 15-én, az Akadémia rendes tagjává választotta, s tankönyvét nagydíjjal tüntették ki. Az 1863/64-es tanévben az ekkor már elismert tudós az egyetem rektora lett. 1871 márciusában nevezték ki Jedlik javaslatára Eötvös Lorándot az egyetem fizika tanszékének segédtanárává. Jedlik még ez év őszén minisztériumi támogatással Németországba utazott, ahol tizenhárom egyetemet keresett fel. Tanulmányozta a fizikai szertárak felszerelését, főleg az elektromos és optikai berendezések érdekelték. Célja az volt, hogy tapasztalatokat gyűjtsön a német egyetemeken a laboratóriumok, szertárak és előadók kialakításáról, felszereléséről, hogy ezeket a tapasztalatokat a pesti egyetem új épületeinek megtervezésekor kamatoztathassa. 1873-ban a bécsi világkiállításon a Siemens vezetésével működő bírálóbizottság a Haladás éremmel tüntetette ki Jedlik „villamfeszítő” berendezését (feszültség-sokszorozóját). 1878-ban, a nyugdíjba vonuló Jedlik tanszékét az akkor 30 éves Eötvös Loránd vette át. Nyugdíjas éveit szellemileg frissen, de fizikailag mind jobban legyengülve a győri rendházban töltötte. 1891-ben 91 éves korában még részt vett a Mathematikai és Physikai Társulat megalakításában, Ő lett az egyes sorszámú tagkönyv birtokosa. Megélte, Eötvös Loránd 1894-es kultuszminiszteri kinevezését. 95 éves volt, amikor 1895. december 13-án meghalt. Különböző „forgonyok”Jedlik alapvetően kísérleti fizikus volt. Munkáinak nyilvánosságával nem igen törődött, az általa felismert jelenség hasznosítása érdekelte, de az elméleti vizsgálat, a matematikai kimunkálás nem volt a kenyere. Így azután számos olyan találmánya született, amelyet később mások újra felfedeztek. A 19. század első fele az elektromosságtan hőskora volt. Jedliket egy olyan elektromos berendezés létrehozása foglalkoztatta, amely a „villanyfolyam” hatására folyamatosan mozog. Ez az elektromotor. Első ilyen készülékét az 1820-as évek végén készítette. Így emlékezett erről Eötvös Loránd: „Éppen az előadásra ütött az óra, amikor első ilynemű gépecskéjének egybeállításával elkészült és megindíthatta. Kötelességet mulasztani nem tudott, bement hallgatói közé, megtartotta előadását, de gondolata ez alatt is csak elektromágnese körül járt, amely nem csalta meg, hanem amikor vége lett az órának, és megalkotója ismét előtte állott, még mindig vígan folytatta szakadatlan körmozgását. Még kilencven éves korában is bizonyos meghatottsággal és gyermekes örömmel emlékezett vissza életének e dicsőséges pillanatára.” Jedlik nem szabadalmazta találmányát, sőt azzal sem volt tisztában, hogy övé az elsőség. Élete vége felé közeledve Heller Ágost tudománytörténész felkérésére összefoglalta tudományos eredményeit. Beszámolójából nem csak az derült ki, hogy elektromotort ő készített elsőként a világon, hanem az is, hogy mindezt miért nem tette közzé külföldi folyóiratokban. „Midőn ? a villamdelejes forgó mozgásokra való készüléket 1827. és 1828. évek alatt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonló szerkezetű villamdelejes készüléknek, vagy azok segítségével mások által tett kísérletek leírását a kezemnél létezett ? folyóiratokban találni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemről én azon a véleményen voltam, hogy a leírt villamdelejes készülékeknek és alkalmazási módjuknak én volnék a feltalálója, de csak a magam egyéniségére nézve, mert miután mint kezdő természettani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom útján jöttem, másoknál már jóval előbb ismeretesek, s némely természettani munkában már közzé voltak téve, de nekem nem volt időm és alkalmam azokról tudomást szerezni? Jelenleg már bajos volna a feltalálási prioritás miatt bárkivel vitatkozni?” Jedlik különböző találmányait hosszan sorolhatnánk. Az alábbiakban csak néhány fontosabbat emelünk ki ezek közül: Elsőnek a dinamót kell említeni, amelyről ma már biztosan tudjuk, hogy a világon először Jedlik Ányos készített ilyen eszközt. Miután 1827-28-ban létrehozta az elektromotort, ami áram hatására forgásba hozott egy kis tekercset, azon kezdett el gondolkodni, hogyan lehetne a folyamatot megfordítani, azaz forgatással, tehát mechanikai munkával áramot előállítani. A megoldásra állítólag úgy jött rá, hogy éppen az erdőben sétált, mikor egy hógolyót gyúró fiút vett észre, aki a hógolyóját legurította a dombtetőről. A legördülő golyó csak egyre növekedett, míg egy hatalmas fa útját nem állta. Ezután írta le Jedlik a következő sorokat: „Mi történnék, ha netalán jelentékeny villamfolyam mielőtt más célra használtatnék, a delejek körül elhelyezett tekercsen végigvezettetnék? Ha ez a delejek eredőjét öregbítené, akkor a villanyfolyam is erősíttetnék, miáltal a delejek ismét erősebbekké tétetnének, ezek pedig ismét erősebb villanyfolyamot adandnának és így tovább, bizonyos határig.” Ezt az elvet, amit önerősítés elvének nevezett el 1856-ban írta le. 1859-ben már működött az „Unipolár induktor”. 1867-ben Siemens, Wheatstone és Barley folytatott prioritási vitát a dinamó feltalálása kapcsán. A vita arról folyt, hogy az 1867-es év mely napján született meg az első ilyen készülék. Jedlik, aki unipoláris induktorát már nyolc évvel korábban elkészítette, ebben a vitában sem vett részt. A szódavíz, az elektromotor és dinamó mellett Jedlik legfontosabb találmányai a következők voltak: csöves szikrainduktor, optikai rácsok készítésére alkalmas osztógép (302 karcolást lehetett vele milliméterenként az üvegre vinni.), áramszabályozó készülék, papír- és agyagcellás telepek, voltaméter, hővillamos lánc (hőenergia elektromos energiává alakításához), lencserendszer fényrajzolatokhoz, a légszivattyú tökéletesítése. A szellemek ellenA 19. század második felében a spiritizmus reneszánszát élte. Egyszer egy szeánszon Jedlik is jelen volt. Mivel nem hitt a szellemekben, kereste a megtapasztaltak természettudományos magyarázatát. Az asztaltáncoltatást először az angolkisasszonyok intézetében figyelte meg. Kilenc hölgyet ültettek egy asztalhoz, és az asztal egy óra múlva egy lábra állott, és mozogni kezdett. Utólag a résztvevők elmesélték, hogy bizsergést éreztek az ujjaikban, volt, akinek a keze megkékült, másokat forróság járt át. Ha valaki kiszállt a körből, vagy egy új ember kapcsolódott be, akkor az asztal mozgása mindig gyengült. Ha a szeánsz résztvevői kezeiket posztódarabra tették, a posztó is elkezdett mozogni, s rángatta a kezüket. Jedlik számára nyilvánvaló volt, hogy a kezek mozgatják az asztalt és a posztót. Amikor egy nyugodt és szkeptikus érdeklődő ült be a körbe, a mozgás elmaradt. Jedlik biztos volt abban, hogy a résztvevők idegállapotában kell keresni a jelenség magyarázatát. Ha az ember a kezét sokáig tartja mozdulatlanul és mereven, akkor egy idő múlva az görcsölni, rángatózni, remegni kezd. A résztvevők ilyen spontán kézmozgásai adódnak össze, s okozzák az asztal mozdulását. Az szellem „válaszai” is a tudattalan mozgások eredménye. Ha a számukra megfelelő választ hallják a csoport tagjai, akkor erre akaratukon kívül gyenge mozgással reagálnak. A szellem válaszait, koppantásait tehát a többség akarata határozza meg. Jedlik egy újságban is beszámolt következtetéseiről, s így nagy tekintélye révén csökkenteni tudta az efféle babonaságokban hívők számát. Horányi Gábor |
|