Longobárd dísztű

Bronz fibula a 5. századból. A longobárdok Nagy Theoderich király halála után jutottak el Észak-Pannóniába. Magas szintű kézművestudásuk ékes bizonyítéka ez a bronzból készült, csillagmotívumokkal díszített ékszer, rangjelző. Nagy Theodorik (454. - 526. augusztus 30.), az osztrogótok királya (488-526), Itália vezetője (493-526) és a vizigótok kormányzója (511-526). A Kis-Balaton partján Valcum mellett született, egy évvel azután, hogy az osztrogótok megszabadultak a közel száz évig tartó hun uralomtól. Theodemir király fiaként Theodorikot gyermekkorában túszként Konstantinápolyba küldték, ezzel biztosítva a Theodemir és I. Leó bizánci császár által kötött béke feltételeinek betartását.

A konstantinápolyi udvarban sokat tanult a római kormányzásról és hadügyekről; ezeknek az ismereteknek később gót uralkodóként jó hasznát vette. I. Leó és I. Zénó bizánci császárok kegyeltjeként 483-ban magister militum, majd egy évvel később consul lett. 20 éves korában visszatért az osztrogótok közé, és 488-ban a királyuk lett.

Ekkoriban az osztrogótok bizánci területeken éltek mint foederati (szövetségesei) a rómaiaknak, de egyre nyugtalanítóbbá és kezelhetetlenebbé váltak Zénó számára. Nem sokkal Theodorik trónra lépése után a két uralkodó kidolgozott egy mindkét fél számára előnyös megállapodást. Az osztrogótoknak egy terület kellett ahol élhetnek, és Zénónak komoly ellentétei voltak Odoakerrel, Itália királyával, aki 476-ban megbuktatta a Nyugatrómai Birodalmat. Zénó látszólagos alkirályaként Odoaker a bizánci területeket veszélyeztette és nem mutatott tiszteletet a római polgárok jogait illetően Itáliában. Zénó buzdítására Theodorik megtámadta Odoaker királyságát.

Theodorik 488-ban érkezett hadseregével Itáliába, ahol megnyerte az isonzói (489), majd a veronai csatát (489) és diadalmaskodott az Addánál (490). 493-ban bevette Ravennát. Odoaker megadta magát, Theodorik pedig személyesen végzett vele.

Régiségek