Dr. Zoltán Ödön : A vadászat magyar jogi rendje

A vadászat azon tevékenységek összességét jelenti, amely a vadállatokkal való foglalatosságokat összegzi, beleértve a vadgazdálkodást, a vadvédelmet, az állatok gondozását, elfogását, elejtését. A vadászattal foglalkozó szakembeket vadásznak nevezzük .

Napjainkra a köznyelv a vadászaton általában azon tevékenységet érti, melyeket az állatok elejtése vagy elfogása érdekében folytatnak, húsuk vagy más részeik megszerzése, kikapcsolódás, szórakozás, valamint kereskedelem céljából. Vadásznak nevezhető ilyen módon a vadgazdálkodással foglalkozó szakember, de hozzá hasonlóan szintén vadásznak nevezik a vadakat kikapcsolódásból, szórakozásból kilővő azon civil személyt is, aki rendelkezik hivatalos vadászengedéllyel.

A vadászat a jogszerű tevékenységeket jelenti és nem foglalja magába az orvvadászatot, ami a jogellenes cselekmények neve. A vadászat fogalmát általában nem használják a háziállatok megölésére, veszélyes védett állatok kilövésére vagy kártevők fegyveres irtására sem. Bár a vadászat magyarországi szabályozása tiltja a védett állatok elejtését, Semjén Zsolt javaslata szerint, aki egyben az Orgos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) elnöke, felül kell vizsgálni az elejthető állatfajok körét. A politikus a Magyar Vadászati Védegylet elnökeként a többi közt a szalonka tradicionális tavaszi vadászatának visszaállítására, továbbá több védett madár és emlős elejthetővé tételére, ragadozó madarak gyérítésére tett javaslatot 2011. szeptemberi beadványában.

A magyar jog szerint a vadászat a vadnak a jogszabályokban engedélyezett eszközzel, vagy ragadozó madárral és engedélyezett módon vadász által történő elejtésére, vagy elfogására irányuló tevékenység (vadászati törvény). A vadászat azonban nem csak állományszabályozás vagy a kárelhárítás eszköze. A vadászat ősi hagyományokkal, sajátos kulturális és etikai normákkal rendelkező sport, amely gyakorlásának nem feltétele a vadgazdálkodásban való részvétel vagy közreműködés.

A vadászat és a csapdázás, a vadon élő állatok hasznosításának két fő módja az emberiséggel egyidős tevékenységek, melyek céljai és módszerei az idők során sokat változtak. Az emberi faj a legutóbbi néhány tízezer évben jutott el arra a fokra, hogy a környezetében található vadállatok létszámát nagy mértékben tudta befolyásolni, sőt jó néhányat közülük kipusztított. Ez nem csupán az utóbbi évtizedekben volt így, régészeti adatok sora bizonyítja, hogy a hatékony vadászati eszközök megjelenése és elterjedése, valamint az emberi népesség terjeszkedése és létszámbeli növekedése számtalan nagyemlős és madárfaj kipusztulásával járt. Ezek egyik fő oka az volt, hogy elődeink a környezetükben található vadat mértéktelenül hasznosították, mivel nem rendelkeztek azokkal a vadbiológiai ismeretekkel, amelyek a vadállományok tudatos kezeléséhez és megőrzéséhez szükségesek.

A vadászat a vadgazdálkodás része, a vad elejtésére vagy elfogására irányuló, a vadállományt szabályozó tevékenység, amelyet a jogszabályban meghatározott feltételekkel szabad folytatni. A vadászat és a vadgazdálkodás módszereit, eszközeit és hatékonyságát mindenkor meghatározták a környezet adottságai és az adott emberi csoportok, társadalmak fejlettsége. Az európai vadászati rendszerek fejlődése során a vadászat és a vadgazdálkodás szorosan összekapcsolódtak. Az európai vadászati törvények többsége a vad védelmét, a vadállományok kezelését, a vad jólétéről való gondoskodás feladatait a vadászok kötelezettségévé teszi. Ez azt jelenti, hogy a vadállományokkal való gazdálkodást jobbára nem szakemberek végzik. Ezzel ellentétes az észak-amerikai gyakorlat, ahol a vadgazdálkodás, mint szakma és a sportvadászat, mint kikapcsolódás szétváltak és a vadállományok kezelésével kapcsolatos feladatokat képzett vadgazda szakemberek végzik.

Régi könyvek