Bibliofil szalon

Átmérő: 27,0 mm
Vastagság: 2,0 mm
Tömeg: 10,0 g
Összetétel: 835‰ Ag, 165‰ Cu
Perem: BIZALMAM AZ ŐSI ERÉNYBEN, motívumok
Előlap: FERENCZ JÓZSEF IˇKˇAˇCSˇ ÉS MˇHˇSˇDˇOˇAPˇKIRˇ, I. Ferenc József, verdejegy
Hátlap: Szent Korona, értékjelzés, verési évszám

Az osztrák–magyar korona (rövidítése: K, németül: Krone) az Osztrák–Magyar Monarchia pénzneme volt. 1892-ben vezették be, de csak 1900. január 1-jétől lett kötelező a koronában való számítás. 1918 novemberében, a Monarchia I. világháborút követő felbomlásával megindult az utódállamok önálló pénzkibocsátása, mely az osztrák–magyar korona forgalmának visszaszorulásához, majd megszűnéséhez vezetett. Egy korona 100 fillérre (németül heller) oszlott.
Az érmék műszaki paramétereit és megjelenését az 1892. évi XVII. törvény[9] szabályozta, mely alapján bronz egy- és kétfilléresek, nikkel tíz- és húszfilléresek, ezüst egykoronások, továbbá arany tíz- és húszkoronások készültek. A millenniumi ünnepségek alkalmából kiadott emlék egykoronások verését az 1895. évi LI. törvény[10] rendelte el. Az ötkoronások verését az 1899. évi XXXII. törvény[11], a százkoronás aranyak verését a 1907. évi XLVII. törvény[12] rendelte el, mely egyúttal I. Ferenc József megkoronázásának 40. évfordulójára verendő emlékpénzekről is rendelkezett. Legutoljára a kétkoronások verését rendelték el, erről az 1912. évi XX. törvény[13] rendelkezett.

A magyar fillér- és koronaérmék a körmöcbányai pénzverdében készültek. A filléreken a szent korona, az ezüstpénzeken az uralkodó profilja, az aranyakon az uralkodó egész alakos képe szerepelt. A millenniumi egykoronást Beck Ötvös Fülöp, a többi koronaérmét Reisner József és Gerl Károly tervezte.
Egy kivétellel az összes érme Ferenc József uralkodása alatt készült, s bár az 1918. évi VII. törvény[14] elrendelte a IV. Károly képmását hordozó érmék verését, csak a 1918-ban vert húszkoronás készült el. A legyártott mennyiséget néhány kivétellel beolvasztották, ezért rendkívüli ritkaság.